Zichy Géza, a félkarú zongoraművész

A ma 170 esztendeje, 1849. július 23-án, a főrangúak közé született fiú életének sorsfordítója lett 1863 szeptemberének egyik napja, amikor vadászni indultak. Egy baleset folytán szétlőtt jobb karját ugyanis amputálni kellett. A 14 éves fiút megacélozta ez, és igencsak férfiasan állt mind a felépüléshez, mind élete továbbviteléhez.

Zichy Géza gróf

Innentől kezdve kényszerbalkezesként élt, és ugyan a kézírás nem jelentett neki különösebb gondot, a zongorajáték folytatásához egyéni technikát alkalmazott. Aminek meg is lett az eredménye. 1866-ban Pozsonyban, majd a következő évben Pesten sikert aratott zongorajátékával. Aztán a félkarú zongorista Európa-szerte ismertté lett. Liszt Ferenccel is barátságba került. Igazán egyedülállóak szakcikkei a balkezes zongorajátszásról. De nemcsak a zongora virtuózaként, hanem zeneszerzőként is említhetjük, hiszen írt több operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket. Írt színpadi művet és költői vénája is megnyilvánult. Versekkel teletűzdelt emlékiratai (1912) után az első világháború idején (1915) adta közre A félkezű ember könyve címen a hozzá hasonló hátránnyal élőknek a hétköznapi élethez hasznos tanácsokkal szóló munkáját. Eképpen lett gróf Zichy Géza, az Operaház volt intendánsa, a sebesültek vigasztalója. De jó cselekedetei akadtak még, hiszen már koncertbevételeit is jótékony célra fordította. S mivel a zene volt mindene, leginkább magyar zenekultúra felvirágoztatásán fáradozott. Mecénásként is számon tarthatjuk tehát Zichy Gézát, aki egyébként 1875-1918 között 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke.

Zichy Géza 1924 januárjában hunyt el, 74 esztendőt élt.

225 éve született Alexandros Ypsilantis

Tehetős pontoszi eredetű görög fanarióta család sarjaként 1792. december 12-én született Konstantinápolyban. Két fivére lett. Apja fontos hivatalt viselt az Oszmán birodalomban. Amikor kitört az orosz-török háború 1805-ben családja az Orosz birodalomba menekült. Itt az ifjú Alexandros a hadseregbe lépve szépen haladt felfelé a ranglétrán.  Már 18 esztendősen hadnagy lett a lovasságnál. 1813-ban, húszesztendősen részt vett Napóleon ellen a drezdai csatában. Itt sebesült meg és veszítette el a jobb karját. Előléptették ezredessé, de ezt követően már inkább a diplomácia és a társasági élet terén tűnt ki. Elnyerte I. Sándor szimpátiáját, hadsegédje lett, majd 25 esztendősen dandártábornok.

Kézjegye 1820-ból

1820-ban már a Filiki Eteria elnevezésű görög titkos társaság vezetője lett, s még azon az őszön tette közzé nyilatkozatát, az Oszmán Birodalom elleni támadás szándékával. Ypsilantis az 1821 márciusában kezdődő görög szabadságharcban vezető szerepet vállalt.

Alexandros Ypsilantis
síremlékének részlete

Azon év nyarán egy vereséget követően taktikázva észak felé tartott, hogy menedéket találjon. Terve nem sikerült, évekig raboskodott, előbb Munkács, majd Terezín várában tartották fogva az osztrákok. 1827 novemberében engedték szabadon, szegényen és betegen. Bécsbe került, ott halt meg 1828 januárjában. Utolsó kívánsága, hogy legalább a szíve görög földben nyugodjék, teljesült. Csontjai jóval később, 1964-ben kerültek Athénba. A maradványai fölé emelt emlékművön is hiányzik a jobb keze.

Auguste Forel élete végén bal kézzel írt

Forel Burghölzliben

A neves svájci pszichiáter, agykutató, elmegyógyász, társadalmi reformer és amatőr rovartankutató 1848. szeptember elsején született tehetős család első gyermekeként. Teljes neve Auguste-Henri Forel, de nálunk Auguste Forel néven éppolyan ismert, mint Forel Ágostonként. A korábban magyarul megjelent művein ez a "magyaros" név áll.
Forel a zürichi egyetem pszichiátriai professzora volt, és a Burghölzli pszichiátriai kórház abban a két évtizedben lett elismert orvosi körökben, amikor ő volt a vezetője. Forel, akit a svájci pszichiátria atyjának is szoktak titulálni, nemcsak a munkának élt!
35 esztendősen megnősült, egy jó barátja lányát vette el, és hat gyermekük született. 50 esztendősen azonban nyugdíjba ment és a tudományos munkának, társadalmi, erkölcsi kérdéseknek (antialkoholizmus, fogamzásgátlás stb.) valamint a hangyák tanulmányozásának szentelte ideje javát.

Az idős kutató

Az új családi fészek helye Yvorne, a genfi tóhoz közeli település, neve La Fourmillière (hangyaboly). Itt látogatta meg és festette le 1910-ben Oskar Kokoschka. Forel 1912 májusában stroke-ot kapott, aminek következtében a teste jobb oldala lebénult. 63 esztendősen sem hagyta el magát, onnantól bal kézzel írt, és aktív maradt az őt érdeklő témákban. Nála a kényszerbalkezesség mellé még artikulációs zavarok és zöldhályog is társultak. 82 esztendősen hunyt el 1931 nyarán.
Nemcsak a svájciak tisztelik, de a hangyakutatók is számon tartják Forel nevét, valamint a bahái hit, amelyhez élete vége felé csatlakozott. Forel absztinens és pacifista volt.

100 éve született Csorba Győző

Csorba Győző
dedikálás közben

Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő és könyvtáros 1916. november 21-én született Pécsen. És e hely lett számára: „A VÁROS mindörökre”.

Születésekor eldőlt, hogy Csorba Győző balkezes lesz, pontosabban, hogy több tevékenységhez, így az íráshoz is a bal kezét lesz kénytelen használni. Ugyanis jobb keze hiányával kellett együtt élnie. Sokgyermekes családban nőtt fel, szülei egyszerű emberek voltak. Amikor egyetemre járt már eltartotta magát. Verseket ifjúkorától írt, 22 évesen maga jelentette meg első kötetét, még mielőtt doktorált volna. 1943-tól könyvtárosként dolgozott, bő fél évszázadon át.
Csorba Győző 1944 novemberében házasodott, és az ötvenes évek elején három lányával lett teljes a Csorba-család. Később az unokák is köré sereglettek. Éppúgy, ahogyan pályatársai is keresték társaságát. Irodalomszervezőként is ténykedett, pécsi folyóiratok szerkesztőségében munkálkodott. Verseskötetei mellett, műfordításai is gyarapodtak. De meséket, bábjátékokat is alkotott. És a hivatalos elismerések sem maradtak el. 1985-ben személyében az első vidéki költő kapott Kossuth-díjat.
Csorba Győző 78 éves korában 1995 őszén hunyt el szülővárosában. Pécs nemcsak utcát és könyvtárat nevezett el jeles szülöttjéről, idén még emlékévvel is tisztelgett előtte.

125 éve született Ferenczy Béni

1890. június 18-án, az akkor Szentendrén élő Ferenczy Károly (1862-1917) festő felesége, Fialka Olga (1848-1930) ikreket szült: egy fiút és egy lányt. A fiú a Benjamin nevet kapta. A Ferenczy-ikrek (Béni és Noémi) képzőművészeti tehetsége éppúgy kibontakozhatott, mint idősebb fiúké, Valéré. Ebben művelt édesanyjuknak is nagy szerepe volt.
Ferenczy Béni már festészeti tanulmányai idején is jórészt külföldön élt. A Tanácsköztársaság alatti ténykedése okán emigrációba kényszerült közel két évtizedre. Bécs az első állomás: itt beleszeret egyik tanítványába. Házasság, gyerekek, válás. Majd új szerelem jön már az orosz emigrációban. Második feleségében társra lelt. Idővel Bécsben telepedtek le, majd 1938-ban tértek haza.
Ferenczy fia a második világháborúban elhunyt. A lánya ugyan aranyművesnek készült, de elsősorban anyai teendőinek élt. Úgy tűnhetett 1945 után Ferenczy Béni élete elsimulhat, s a hazai kulturális élet neves alakja lett. 1948-ban az első Kossuth-díjasok között találjuk, ám a következő évtől „kegyvesztett” lett.

Ferenczy Béni már
bal kézzel rajzolt

Ferenczy Béni életének és művészetének utolsó szakasza azért érdekes, mert 1956 novemberében bekövetkezett agyembóliája következtében jobboldala megbénult, és a beszédkészségét gyakorlatilag elveszítette. Idővel néhány szót tudott artikulálni. Értelme ugyan nem sérült, de olvasni sem tudott sokáig, míg ki nem derült, hogy a francia nyelvű szövegekkel könnyebben boldogul. Lassacskán megadatott neki az alkotás lehetősége is. Az addig jobbkezes művész bal kezével próbálkozott. Előbb rajzolni és festeni, idővel mintázni kezdett. Az írást is gyakorolta.
Az élete utolsó évtizedében kényszerbalkezesként is alkotó  művészt 1965-ben ismét Kossuth-díjjal ismerték el. A szobrász, grafikus és éremművész Ferenczy Béni 1967 nyarán vakbélgyulladás következtében hunyt el.

Leonardo, a talányos balkezes

Kéz-tanulmányrajza

A Leonardo-kedvelők már biztosan megnézték a pécsi kiállítást, de a reneszánsz mesterről mindig aktuális írni. Ő lehet az, akiről mindenki tudja, hogy balkezes volt. S ezt jórészt ugyancsak közismert tükörírással készült jegyzeteinek köszönhető.
Gondoljunk csak bele, hogy Leonardo da Vinci (1452-1519) félezer évvel ezelőtt élt, s ilyen időtávlatban az alkotó kézhasználatát egyértelműsíteni nem egyszerű. De ezen talányok a kutatóknak jó terepet adnak.
A reneszánsz itáliai polihisztora nagy valószínűséggel született balkezes volt, ám mivel kénytelen volt a jobb kezét is használni, egyre inkább ambidexter lett, tehát mindkét kezével egyformán jól rajzolt. Mivel a festést mások mellett inaskodva tanulta, valószínűleg ebben rávették a jobb kéz használatára. Amikor már önállóan dolgozott, bizonyos hogy festés közben mindkét kezét használta. Például arra, hogy ujjaival a festékréteget szétkenje, így aztán valóban megtalálható több képén is a „kéznyoma”, pontosabban ujjlenyomatai.
Ed Wright Balkezesek a világtörténelemben c. könyvének Leonardóról szóló fejezetében a művész balkezes vonásait veszi sorra, s közben megjegyzi: „nemigen részesült intézményes oktatásban.” Majd arra következtet: „Ha iskolába jár, bizonyára rákényszerítik, hogy hagyományos (»jobbkezes«) módon írjon”. De azt ő is megállapítja, hogy híres tükörírása mellett „a bevett gyakorlat szerint is tudott írni, ám azt csak a másoknak szóló leveleiben alkalmazta.”
Leonardo életének utolsó éveiben valamiféle bénulás jelentkezett a jobb oldalán. Vannak, akik e mögött paralízist sejtenek, mások a részleges bénulása okát szélütéssel magyarázzák, sőt némelyek úgy vélik ennek oka vegetáriánussága nyomán kialakult vitaminhiány lehetett. Mivel az idős mester ekkor már csak a bal kezét tudta használni, újra egyértelműen balkezes lett, mégpedig olyan kényszerbalkezes, aki természetes balkezes, azaz eredetileg is a bal keze volt az ügyesebb.

Blaise Cendrars jobb híján balkezes lett

Cendrars dedikál

Egy svájci kisvárosban született Frédéric Louis Sauser néven 1887 szeptemberének első napján. Francia és skót vér is csörgedezett ereiben. Kalandos ifjúkorát ugyancsak regényes felnőttkor követte. Járt keleten és nyugaton, Szentpéterváron és New Yorkban is, mégis Franciaország lett az új hazája. Az első világháborúban harcolva sebesült meg és 1915 szeptemberében könyöktől amputálni kellett a jobb karját. 28 éves ekkor, s nemcsak cigarettára gyújtani tanult meg csupán baljával, de innentől íráshoz is csak a bal kezét használhatta. Művégtagot nem fogadott el.
Hivatalosan 1916-ban lett francia, akkor már az avantgárd elismert művésze volt. Már papírra vetette legjelentősebb költeményeit.
Több írói álnevet is használt. A Blaise Cendrars név alapja alkotói hitvallása, mely szerint a művészet önemésztő önföláldozásból fakadó újjáteremtődés.
A XX. század elejének párizsi művészeinek baráti köréhez tartozott. Egyik szellemi mestere Szittya Emil volt, általa ismerte meg Kassák Lajost is. Forgatott filmeket és volt haditudósító. Első feleségétől három gyermeke született, egyik fia a második világháborúban elhunyt. Cendrars ezt követően több regényében dolgozta fel addigi életét. 1949-ben újra megnősült. 1956 nyarán agyvérzést kapott. 1961 januárjában hunyt el Párizsban 73 évesen. 
Több regénye is megjelent magyarul. Költeményeit magyar nyelven Kassák fordításai révén érhetők el. Cendrars költészete azért is figyelemreméltó, mert az avantgárd irányzatok ötvözete.
Blaise Cendrars a balkezes írástechnikák közül az ún. alultartást alkalmazta, ahogyan az alábbi felvételen (kb. a közepén) látható is.
 

Jamel Debbouze kényszerbalkezes

Jamel Debouzze
bal kézzel ír

A marokkói származású francia színész Párizsban született 1975. június 18-án. Kisgyermek korában ugyan néhány évig Marokkóban éltek, de már 1979-ben visszaköltöztek Franciaországba. Hatan vannak testvérek, Jamel a legidősebb. Kamaszkorában egy vonatbalesetben a jobb keze olyan mértékben sérült, hogy azóta alig használja, s általában a zsebében tartja. Néhány évvel e balesetet követően indult filmes karrierje. A nagyvilág az Amelie csodálatos élete című film mafla zöldségeseként ismerhette meg. De láthattuk őt az Asterix és Obelix: Kleopátra küldetés és a Marsipulami nyomában c. filmekben is. A dicsőség arcai szereplőjeként pedig alakításáért díjat is kapott. Franciaországban a legkedveltebb komikusok között tartják számon. Producerként is ténykedik.
Jamel Debbouze 2008-ban nősült, a párja újságíró. Azóta egy lányuk és egy fiúk született.
S bár Jamel nem veszítette el a jobb kezét, mégis inkább a balt használja. Aláírását nézve, érezhető, nem igazán kényelmes számára az írás, így okkal feltételezhetjük, hogy olyan kényszerbalkezes, aki eredetileg jobbkezes lehetett. Ezt támasztja alá az is, hogy írás közben az ún. fonák kéztartást alkalmazza.

A fonák kéztartás

Április elsején van a napja mindenféle tréfáknak, szokatlan dolgoknak, melyek közé illik a fonákság is. Nemcsak helyzet, gondolkodásmód vagy ütés lehet fonák, a balkezesek írásmódjai között is van egy, amelyet fonáknak neveznek. Ugyanis ez ellentettje, vagy ha úgy tetszik tükörképe a megszokott jobbkezes kéztartásnak.

A kényelmes jobbkezes tartás során enyhe jobbra dőlés jöhet létre, a balkezesek ún. fonák kéztartása során ennek ellenkezője, azaz az írás balra dőlése természetes következménye. 
Éppen azért kell pontosan tudnia a grafológusnak, hogyan ír az írás készítője. És nemcsak azt, hogy balkezes, hanem azt is, hogy hogyan tartja a kezét és a papírt. Hiszen máshogyan kell egy fonák kéztartással író esetén értékelni a balra dőlést, mintha ha azt egy jobbkezes írásában tapasztalhatjuk. Sokan vélik úgy, hogy a balkezesek általában balra dönti az írásukat. Ám egyre bizonyosabb, hogy a választott írásmód is befolyásolhatja a dőlést.
A fonák kéztartást az alultartás egyik változatának is tekinthetjük. Ezt gyakran alkalmazzák azok a jobbkezesek, akik valamilyen okból akár önként, akár kényszerből a balban tartják az íróeszközt. És megjelenik azoknál is, akik úgy gyakorolják a tükörírást, hogy mindkét kezükkel egyszerre írnak.

Natalia Partyka csak balkezes lehet

Natalia Partyka
autogramot ad

A mai születésnapos 1989-ben született a lengyelországi Gdanskban. S már akkor bizonyossá vált: csak balkezes lehet, hiszen a jobb alkarja és keze hiányzott. Natalia a nővérét követve kezdett hétévesen asztaliteniszezni. Ő volt számára az első „ellenfél”, legalább olyan jó akart lenni, mint a négy évvel idősebb testvére. Amikor a 2000-es Sidney-i paralimpiai csapatba került, 11 évesen, mint a legfiatalabb paralimpiai versenyző lett érdekes. A 2004-es athéni paralimpián már egyéni aranyérmet és párosban ezüstöt nyert. 15 évesen ez igazi fordulópont volt az életében, s kezdett hinni abban, hogy az épek között is olimpikon lehet. Pekingben 2008-ban ismét győzött a paralimpián, és az akkor 19 éves sportoló az olimpián is részt vehetett. Elismerésül hazájában magas kitüntetést kapott. Tavaly Londonban ismét azon kevesek között említhették, akik az olimpián és a paralimpián is részt vehettek. Ismét övé lett a bajnoki cím a paralimpián, az épp versenyzők között pedig a harmadik fordulóig jutott. Célja a negyedik arannyal hazatérni a paralimpiáról, de Rióban már az olimpiai mezőnyben is szeretne érmes lenni. Natalia tanulmányai is a sporthoz kötődnek. És létrehozott egy ösztöndíj alapot olyan fiatal sportolóknak, akik hátrányokkal küzdenek, és a fejlődésüket támogatja.
Natalia Partyka kényszerbalkezesként a bal kezével ír.

Takács Károly jobb híján a bal kezével aratta sikereit

Kétszeres olimpiai bajnok sportlövőnk 1910. január 21-én született. Már fiatalon katonai pályára lépett, majd a sportlövészetben lett versenyző. Ehhez a jobb kezét használta egészen addig, amíg 1938-ban egy gránátbalesetben szétroncsolódott a jobb kézfeje, s amputálni kellett. Ezután tanult meg bal kézzel lőni és írni is. Kérelmezte és engedélyezték neki, hogy a honvédség állományában maradhasson. Választott sportjában már a következő évben újra az élvonalban volt. Az 1948-as londoni olimpián szoros versenyben, világrekorddal aranyérmet szerzett. 1952-ben Helsinkiben ismét olimpia bajnok lett. 1956-ban már nem szerzett érmet. Ezt követően a fiatalokat oktatta, új edzésmódszereket, gyakorlatokat is bevezetett. Igazi sportember volt, egészségére is vigyázott. A 66. életévéhez közeledve 1976. január 5-én hunyt el. Takács Károlyt 2000-ben az évszázad magyar sportlövőjének választották.
Írásának dőlése is utal a kézhasználatra.

A friss Nobel-díjas irodalmár bal kezével tud csak írni

Tomas Tranströmer
már a bal kezével ír

A nyolcvanesztendős svéd író, költő és műfordító neve nem először bukkan fel a lehetséges díjazottak között. S a visszhangokból is kiderül, nem kétséges, hogy megérdemelten kapta a díjat. Tomas Tranströmer világszerte elismert alkotó, a legtöbbet fordított ma élő lírikus. Bár lehetetlen kísérletnek tekinti a műfordítást, maga is sokat fordít. Stílusirányzatokba nehezen besorolható, egyéni hangú alkotó. Már első kötete megjelenésekor a kritika és a közönség is elismeréssel fogadta. A természet, valóság és misztikum, lét és nemlét alkotásainak fő témái. Polgári szakmáját tekintve pszichológus, neves szakember volt. Ám 1990-es agyvérzése óta nehezen beszél, jobb karja szinte teljesen megbénult. Azóta bal kézzel ír és kevesebbet vagy diktál. Korábban is közel állt hozzá japán költészet versformája, ez rövidsége miatt utóbbi két évtizedben még testhezállóbb lett számára. Versei bár sötétebbek és koncentráltabbak lettek, de megmaradt tisztaságuk. Imádja a zenét, kedvenc hangszerén, a zongorán is bal kézzel játszik. Hazánkban 2001-ben és 2009-ben volt jelen irodalmi rendezvényen. Egyetlen prózakötete – gyermekkori önéletrajza – és két verseskötete magyarul is hozzáférhető.

Jobbal is ballal is írt Nelson admirális

Már több mint kétszáz éve hogy meghalt, ám nevét nem mosta el az idő. Ő az angolok hőse, aki legyőzte Napóleont, bár a döntő csatában maga is halálos sebet kapott. E csata helyéről elnevezett londoni tér közepén ott áll emlékoszlopa. A trafalgari csata évfordulóján, október 21-én minden évben virágokkal és koszorúkkal borítják a hazafiak.
A brit ten­ger­nagy, Horatio Nelson 1758. szeptember 29-én született. Már 12 éves korá­ban tengerész volt. A francia forradalmi és a na­póleoni háborúk során győzelmeivel biztosította Nagy-Britannia tengeri fölényét. Győ­zel­­mei­vel azonban hal­mozódtak fogya­tékos­ságai is.  Calvi ostromá­ban 1794-ben elvesz­tet­te egyik sze­mét, az­tán Tenerifénél (1797) a jobb karját. Utolsó ten­geri ütkö­zetében is fé­nyes győzelmet aratott a spanyol-francia flotta felett, de a trafalgari ütközetben (1805) maga is elesett.
Nelson eredetileg jobbkezes volt, s ez így maradt 1797 júliusáig. Akkor már félszemű volt, s hogy még félkezű is lett, komolyan elszánta magát, hogy visszavonul, ám az admiralitás továbbra is számított rá. Ő becsületesen szolgálta hazáját, és a megmaradt bal kezét használta. Életének utolsó hét évében kényszerbalkezesként is jól olvasható írásokat hozott létre.
Az itt bemutatott könyvborító érdekessége, hogy felső részébe jobbkezes írás került Nelsontól, az alsó részben lévő aláírása, ahol Nelson Bronte-ként írt alá, bizonyosan bal kézzel íródott, hiszen 1799-ben lett Bronte hercege.

Kit tekintünk kényszerbalkezesnek?

Nelson admirális szobra

Nagyon leegyszerűsítve: azt, aki arra kényszerül, hogy a bal kezét használja. A balkezesek között akadnak ugyanis olyanok, akik azért írnak bal kézzel, mert csak ezt a kezüket tudják az íráshoz használni. Gyakran – szó szerint is – jobb híján.
S kiindulásként mindjárt elkülöníthetünk kétféle kényszerbalkezest.
Az egyik csoportba azok tartoznak, akik eredetileg jobbkezesek voltak, de valamilyen oknál fogva rákényszerültek a bal kezük használatára. Jobb kézzel tanultak írni, majd kénysze­rűségből átszoktak a balra: átszokott kényszerbalkeze­seknek nevezhetjük őket.
És vannak, akik sohasem használhatták a jobb kezüket, tehát írni is bal kézzel tanultak. Őket született vagy spontán kényszerbalkezeseknek tekinthetjük. Ese­tükben még az is lehetséges, hogy akkor is balke­zesek lennének, ha mindkét kezüket használhatnák.
S most jöjjön néhány ismert név közülük, mind olyanok, akik életük során váltak kényszerűségből balkezessé: Mucius Scaevola a római hős, Horatio Nelson brit tengernagy, Paul Wittgenstein osztrák zongoraművész, Ferenczy Béni szobrász, Takács Károly sportlövő bajnok.