Gonzague Saint Bris bal kézzel írt

Gonzague Saint Bris 1948. január 26-án született, azaz tavaly ilyenkor lehetett volna hetven éves, ha csak bő fél évvel azelőtt, 2017 augusztusában el nem hunyt volna egy autóbalesetben. A gépkocsit a neves író párja vezette, s azt is tudni lehet, hogy azóta a nőt vétkesnek találta a bíróság a Franciaországban közismert irodalmi és médiaszemélyiség halálát okozó balesetben.

Gonzague Saint Bris
bal kézzel írt

Gonzague Marie Joseph Vincent François Saint-Bris néven nemes családba született egy diplomata fiaként, nyolc gyermek közül másodikként. 

Újságíróként kezdte pályáját Marokkóban. A francia irodalomkritikus, író, rádiós műsorvezető és egy irodalmi fesztivál szervezője több mint ötven könyv szerzője volt. Olyan historikus tudós volt, aki a történelmet népszerűsíteni volt hivatott. Saint Bris történelmi biográfiái között Leonardo da Vinciről szóló is akad, s ennek kapcsán kell említeni, hogy az író családjának tulajdonában van az a Loire-völgyi kastély, amely a balkezesként elhíresült, kétkezes polihisztor utolsó otthona volt.
Ami Gonzague Saint Bris kézhasználatát illeti, sok fotóját látva, annyi bizonyos, hogy íráshoz a bal kezébe vette a tollat, s az ún. alultartással írt, és ha módja volt rá, elfordította az írásfelületet.

Murray Walker is balkezes

Graeme Murray Walker néven 1923. október 10-én született Birminghamben és ott nőtt fel. Apja Graham Walker (1896-1962) motorversenyző volt, aki később szakkommentátor lett. Így elmondhatjuk, hogy Murray Walker apja nyomdokain haladt. Ugyan a háborút követően egy ideig reklámmal foglalkozott, de 1949-tól már autósport-versenyeket közvetített rádióban. Majd hosszú évtizedeken keresztül a brit televízióban a Forma-1-es versenyek kommentátora volt. Jellegzetes stílusának és lelkesültségének köszönhetően valóságos legenda lett, a „Forma-1 hangjának” is szokták nevezni őt. Igazi szaktekintély, aki az aranyköpéseiről is ismert.
Már jóval túl a hetvenedik évén, mivel neje nyugodtabb vidéki életre vágyott, Walker Murray úgy döntött 2000 végén visszavonul.
Öt év kihagyás után azonban visszatért. S ha csak alkalmanként is, de újra részese a Forma 1 világának a mosolygós öregúr, aki sok mindenre emlékezhet már. Így nem meglepő, hogy már kiadták az önéletrajzát.
Két évvel ezelőtt több egészségügyi bajjal is meg kellett küzdeni, de meggyógyult és ma már 92. születésnapját ünnepelheti. (Az édesanyja több mint száz évet élt!)
Murray Walker bal kézzel, tolótartással ír, és amikor csak teheti, elfordítja az írófelületet.

Blaise Cendrars jobb híján balkezes lett

Cendrars dedikál

Egy svájci kisvárosban született Frédéric Louis Sauser néven 1887 szeptemberének első napján. Francia és skót vér is csörgedezett ereiben. Kalandos ifjúkorát ugyancsak regényes felnőttkor követte. Járt keleten és nyugaton, Szentpéterváron és New Yorkban is, mégis Franciaország lett az új hazája. Az első világháborúban harcolva sebesült meg és 1915 szeptemberében könyöktől amputálni kellett a jobb karját. 28 éves ekkor, s nemcsak cigarettára gyújtani tanult meg csupán baljával, de innentől íráshoz is csak a bal kezét használhatta. Művégtagot nem fogadott el.
Hivatalosan 1916-ban lett francia, akkor már az avantgárd elismert művésze volt. Már papírra vetette legjelentősebb költeményeit.
Több írói álnevet is használt. A Blaise Cendrars név alapja alkotói hitvallása, mely szerint a művészet önemésztő önföláldozásból fakadó újjáteremtődés.
A XX. század elejének párizsi művészeinek baráti köréhez tartozott. Egyik szellemi mestere Szittya Emil volt, általa ismerte meg Kassák Lajost is. Forgatott filmeket és volt haditudósító. Első feleségétől három gyermeke született, egyik fia a második világháborúban elhunyt. Cendrars ezt követően több regényében dolgozta fel addigi életét. 1949-ben újra megnősült. 1956 nyarán agyvérzést kapott. 1961 januárjában hunyt el Párizsban 73 évesen. 
Több regénye is megjelent magyarul. Költeményeit magyar nyelven Kassák fordításai révén érhetők el. Cendrars költészete azért is figyelemreméltó, mert az avantgárd irányzatok ötvözete.
Blaise Cendrars a balkezes írástechnikák közül az ún. alultartást alkalmazta, ahogyan az alábbi felvételen (kb. a közepén) látható is.
 

Vargha Mihály bal kézzel írt

Ma lenne hatvan éves a közelmúlt hazai építészeti közéletének meghatározó alakjaként ismert Vargha Mihály. Építész diplomájának megszerzését követően tervezőként dolgozott, majd egyre inkább a publikálás felé fordul. Alaptémája az építészet volt, hangnemét a humánum hatotta át, s a jobbító szándék csendült ki cikkeiből. 1986-tól szerkesztője volt a Magyar Építőművészet folyóiratnak, majd 1997-től annak újraindítója és főszerkesztője. Egészen 2000-ig, amikor médiumot váltott és az epiteszforum.hu szakmai honlap főszerkesztője lett egészen haláláig.
Akik ismerték, tudják, Vargha Mihály kivételes személyiség volt. 2010 márciusában hirtelen zárult le a neves építészkritikus életműve. Addigi elismerései mellé újabb posztumusz díjak kerültek. Tavaly év végén Tényvisszaverődések címmel jelent meg könyve. Ebben több lapon is láthatók kéziratai, sőt utolsó oldalára gyermekkori írása került. Vargha Mihály balkezes írásának fő jellegzetessége az erős kötöttség.
Kézírásról pályatársa, a szintén balkezes, Ferkai András is szót ejtett személyes búcsúztatójában: „Látom Mihály nyurga alakját, ahogyan a vadszőlővel benőtt udvarra néző szobában kéziratokat javít, mindig töltőtollal, szépen kanyarított betűkkel, amit balkezesként kifejezetten irigyeltem a balkezestől: hogyan tudja, ilyen könnyedén tolni a betűket tolla hegyével?”