Vegyük jobban szemügyre ezeket a „feltűnő” betűket! Aláírásának jellegzetes betűi a nevének kezdőbetűi, valamint az l betűje, mely igencsak nagyra nő. A kezdőbetűkben megfigyelhetjük, hogy azok második része – ami jobbra esik – jóval nagyobb méretű, mint az első. Ez jelezheti, hogy hatással akar lenni a külvilágra, hogy valamit adni akar másoknak. A név végén a szinte extrém nagyra növő l-betű hasonló jelentést sugallhat. S hogy miért nem egy másik betűt emel ki bármilyen módon a nevéből? Magyarázatható azzal, hogy ez kétzónás betű, van felső zónája, s így a szellemiség területén megnyilvánuló igényeket is bele lehet lehelni. Igen érdekes, hogy az i betűjének pontját mindig szépen belehelyezi az l-betű hatalmas felső hurkába. A név többi betűje szinte elbújik a W, M és az l mögött és között. Vagy annyira eltűnnek, hogy vonallá redukálódnak. A kiírtabb aláírásaiban a keresztnevének végén levő betűk megformálása arra a mozdulatra emlékeztet, ami inkább a harsonásokra jellemző, amikor is mozgatják a tolócsövet.
