Nikola Tesla is balkezes volt

Tesla jobb kézzel írt

Tesla 160 évvel ezelőtt 1856. július 10-én (esetleg 9-én éjfél tájékán), villámlások közepette született egy a mai Horvátország területén lévő településen (akkor még a Monarchia része).
Önéletírásából tudjuk, hogy természetes balkezes volt, de iskoláskorában átszoktatta magát a jobb keze használatára. Három év alatt sikerült kétkezessé válnia. Ezért is van az, hogy több helyütt őt ambidexterként vagy kétkezesként említik.
18 évesen már öt nyelven beszélt. A szerbek mai büszkesége 25 évesen Budapestre jött, s elektromérnökként dolgozott. Több európai munka után Párizsba került Edison cégéhez. Majd onnan 28 évesen áthajózott Amerikába, s a nagy példakép Edison munkatársa lett. Ám az ifjú zseni és a nagy ember nem jöttek ki. Munkamódszerük is más volt. Ezen kívül Edison az egyenáramban, Tesla a váltóáramban hitt. Ő bár számtalan találmánya volt, nem tudta ezeket üzleti sikerekre váltani, ahogyan Edison, vagy ahogyan Marconi képes volt.
Az 1920-as évektől már egyre visszavonultabb életet élt. Szegényen halt meg 86 évesen, 1943 januárjában New York egyik hoteljában. Bár sosem kapott igazi elismerést életében, az utókor már formálja mítoszát.

Zseni volt, aki megelőzte korát. Tesla képességeiről legendák keringtek, teljes könyveket képes volt fejből megtanulni, illetve kivételes vizuális memóriája volt. 146 szabadalmat jegyeztek be a nevével, és csak halála után ismerték el a rádió feltalálójaként. Voltak furcsa szokásai is, és nagyon tartott a kórokozóktól. De ami a lényeges: Tesla is a kiemelkedő balkezesek táborába tartozik.

Szűcs Édua bal kézzel rajzol és bal kézzel ír

Ma születésnapos Szűcs Édua. 1959-ben született Szegeden, de már közel három évtizede a fővárosban él. Az ismert rajzoló, illusztrátor és karikaturista is balkezes. Készséggel osztja meg ezzel kapcsolatos emlékeit és tapasztalatait.

Gyermekkoromban két dolog miatt éreztem magam másnak, mint a többiek. A nevem, és a balkezességem miatt. Szüleim festőművészek voltak, szabadabb szellemben neveltek, mint kortársaim többségét, így hagyták, hogy a bal kezem legyen a jobb. Ráadásul édesanyám – mint rajztanár – a hosszú évek alatt azt figyelte meg, hogy a balkezesek között – számarányukhoz képest – több a kreatív gyerek, mint a jobbkezesek közt.
Engem az óvodában az óvónők hagytak bal kézzel rajzolni, azonban az étkezéseknél megkövetelték, hogy az illem szerint használjam az evőeszközöket, így ma is jobb kézzel fogom a kanalat, és a kést. Már óvodásként nagyon érdekeltek a számok és a betűk, ám azokat rendszerint tükörírással „rajzoltam” le.
Az általános iskolában a tanítónő ragaszkodott ahhoz, hogy jobb kézzel tanuljak meg írni. Ez nem volt könnyű időszak az életemben, mert nekem a bal kezem használata volt természetes. Akkor, amikor a tanítónő mellettem állt, a jobbal rajzoltam a köröket az újságpapírra, de amikor elfordult, gyorsan átvettem a ceruzát a balba. Ez olyan stresszt okozott, hogy elkezdtem dadogni, így végül – pszichológus szakvéleménye alapján – „visszakaptam” a kezemet. Ezután egy kikötése volt csak a tanítónőmnek, nem maszatolhatom el az írásomat a kézfejemmel. Így tanultam meg alulról írni.
A balkezességgel gyakran együtt járó enyhe dyslexiát magam is megtapasztaltam, a „kis d” és „kis b” problémát úgy oldottam meg, hogy minden alkalommal, amikor valamelyik betű a kettő közül a szövegben feltűnt, a „dob” szót képzeltem magam elé, és egy századmásodperc alatt behelyettesítettem a megfelelő betűt, hangos olvasásnál a hangzót. Ma már csak ritkán használt szavaknál akad ilyen problémám.
A dysgraphia azonban örökre velem marad. Nekem egy dedikálás maga a horror. A gyakori neveket – erős koncentrációval – általában probléma nélkül le tudom írni, a különleges nevek viszont kifognak rajtam.
A rajzolásnál egyetlen dolgot figyeltem meg, amit a balkezességemre vezetek vissza. Többször előfordul, ha nem koncentrálok, hogy a rajzokon a történetet jobbról balra mesélem, pedig az íratlan szabály szerint a nézők balról jobbra „olvassák” a képet. Az alábbi rajzomnak – kitalálásakor – a munkacíme Mi és ők volt, és csak az elkészült rajzon vettem észre, hogy megint figyelmetlen voltam. Végül a Szurkolói szemmel címet kapta.

Szűcs Édua bal kézzel rajzol és bal kézzel ír, mégpedig, ahogyan említi is, az ún. alultartással. És köreiben is több a balkezes, erről így mesél: 

Vonzom a balkezeseket, munkában, magánéletben egyaránt. Gimnáziumi barátnőm – akivel egy év szünet után is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk – átszoktatott balkezes. Nem mellesleg a férjem is „balog”, ő Föld S. Péter újságíró. A házasságkötésünkkor mindketten bal kézzel írtuk alá a nagykönyvet, majd utánunk az első tanú is így tett. Ekkor barátaink fogadásokat kötöttek a háttérben, de vesztettek. A másik tanú jobbkezes volt.
A párom egyetemi zenekara, a Neoprimitív együttes hat tagból állt, ebből hárman balkezesek. Egyszer az egyetemen hivatalos papírokat töltöttek ki, és az egyetemista társak nem akarták elhinni, hogy nem hülyéskednek, és tényleg mindhárman az író kezüket használják.
Mivel nagyapám, férjem, apósom és sógornőm is balkezes, nem lepődtünk meg, amikor elsőszülött fiunk a bal kezét kezdte használni. Lányunk és kisebbik fiunk rejtett balkezes, ők jobb kézzel írnak.

Vélemény az átszoktatás kapcsán

Az iskolába kerülő nebulók esetében szerencsés, ha az írástanulás megkezdéséig eldől, melyik kezébe is veszi az íróeszközt. A balkezesek és a bizonytalankodók esetében gyakran megesik, hogy a környezetükből valaki próbálkozik az átszoktatással, azzal, hogy tudatosítsa, az íróeszközt a jobb kezébe vegye.
Az elmúlt fél évszázadban sokat javult a helyzet és már nem divat az átszoktatás. Azonban minden gyermek esete más, és a szülők hozzáállása meghatározó. Aki úgy véli, balkezes gyerekének mégis jobb lenne, ha a megszokott módon írna, a szakemberek általában mégsem ajánlják az átszoktatást. Hiszen tudott, hogy az átszoktatásból dadogás vagy akár diszlexia, diszgráfia is eredhet.
Bár nem vagyok szakembere e területnek, csak némi rálátásom van, mégis megkockáztatom a magánvéleményt. Nem pártolok semmilyen erőteljes ráhatást ezzel kapcsolatban, de azon érdemes elgondolkodni minden szülőnek, hogy valójában a balkezesnek bármilyen írástechnikát is választ majd nem esik kézre a mi kultúránkban elterjedt írás. Ha bal kézzel ír majd, csak javíthatunk a helyzetén néhány praktikus eszközzel vagy az ajánlott testhelyzet, munkamód megtanításával.
Tudjuk, a balkezességnek vannak fokozatai, és vannak olyanok, akik ugyan mutatnak hajlamot a balkezességre, ám nem ügyetlenek jobb kezükkel sem. Lehetnek olyanok, akik látva, hogy mások jobb kézzel csinálják, maguktól spontán átszoknak a jobb kézzel írásra.
De lehetnek olyanok is, akiknek csak némi rásegítés kellene, ahhoz hogy még a szokás kialakulásának időszakában, a rajzoló- és íróeszközöket inkább a jobb kezébe vegye.
S megfontolandó, hogy a balkezességre enyhe hajlamot mutató kisgyermeknek, amikor még rajzolgat, érdemes lenne csak felajánlani a lehetőségét, hogy akár a jobb kezébe is vehetné a ceruzát. Olyan játékos, rajzos feladatokat is adhatunk, amikor ugyanazt egyik majd a másik kezével is végrehajthatja (pl. lásd a képen, a saját kezének körberajzolása). Netán néhány esetben a jobb kezébe adni az eszközt, éppúgy ahogyan megmutatunk neki egyes műveleteket. Lehet, hogy bejön neki. És ha magától váltana, nem biztos, hogy számára ez hátrányos lenne. Annyi minden más van, amit nyugodtan és kényelmesen művelhet a bal kezével.

Lévai Ádám grafikus is balkezes

Lévai Ádám bal
kézzel  rajzol, ír

1967. május 30-án született Tatán, és ma is ott él. Több mint húsz éve kapott diplomát a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a mesterképzőt is elvégezte. Alkotói kedve töretlen, rendszeresen jelentkezik újabb kiállításokkal. Rajzait elnézve felsejlik az emberben, hogy Lévai Ádámban van egy lélekbúvár. Azt is elismeri magáról, hogy állandó indíttatása van a rajzolásra. Ahogyan honlapjának nyitóoldalán is vallja „A rajzolás tölti be lapjaimat…”
Képeit elnézve láthatjuk, hogy Lévai betűformálása éppolyan egyedi, mint rajzolt vonalaié és az azokból felsejlő alakoké. Balkezességét képeinek feliratai és szignója alapján is sejthetjük. S erről személyesen is bizonyosságot szerezhetünk. A 70-es évek elején tanult írni, s ahogy meséli: „Az általános iskolában át akartak szoktatni. Az, hogy balkezes maradtam, annak köszönhető, hogy anyám bement a tanárhoz és közölte vele, hogy ő normális gyereket szeretne, (nevetve veti közbe: Ez nem sikerült!) s ezért hagyjanak engem bal kézzel írni. Így aztán hagytak. Bár mindig maszatoltam. Az elsők között kaptam golyóstollat, amivel aztán javult a helyzet. Volt még két osztálytársam, akik szintén balkezesek voltak, bár őket átszoktatták. Érdekes, hogy mindkettő olyan hivatás választott, ahol a kezüket használják, az egyikük például sebész lett”.
Lévai Ádám úgy véli, balkezességének is köze van ahhoz, hogy képzőművész lett. De azért tudnunk kell, ő nem csupán képzőművész, tanárként is megállja a helyét.

Hobo 70 éves

Hobo hetven – lehetne e nap aktuális alliterációja. Ma, születésnapján koncertet ad a Nemzeti Színházban a Kossuth-díjas Földes László. E tényre, így ebben a formában, még maga is rácsodálkozik. Az öniróniából jelest érdemlő magát ripacsnak és exhibicionistának tekintő alkotó azért elégedett lehet, bár a valahányadik alabárdos szerepét még várja!
Földes László előbb volt balkezes, mint Hobo. Ifjúkori beceneve jól jött 1978-ban, amikor a HBB megalakult. Hamar befutottak, s az addig álnéven publikáló irodalmár 33 évesen a blues-rock zenekar frontembere lett. S éppen 33 évig tartott a HBB története is. Hobo így nyilatkozott egy évtizede: „amit csinálok, azt fontosabbnak tartom magamnál”.
Hobo 70! Ilyenkor nem lehet nem visszanézni, de Hobo jelen van. Családi élete boldog, remek zenekara van, a tervek és teendők foglalkoztatják a ma már szerzőként és előadóként is az irodalom, a zene és a színház hármasának bűvkörében élő művészt.
A balkezes Földes Lászlót gyermekként megpróbálták átszoktatni, így jobb kézzel is megtanult írni, de azzal ma már nehézkesen megy neki. Hobo a balkezes írástechnikák közül az ún. alultartást alkalmazza, mint ahogyan ezen a felvételen jól látható.

A képzőművész Tettamanti Béla balkezes

Tettamanti Béla

Tettamanti Béla alkotásaiból már gyermekkoromban többet is megismertem, hiszen nálunk a Népszabadság és az Új Tükör volt a sajtó, s ezekben is rendszeresen megjelentek munkái. Később derült ki, hogy a fővárosban élő művész szülőhelye nagyjából jelenlegi lakhelyen. (Tettamanti Béla 1946-ban született Bánhidán, s ez a történelmi település a következő évben lett Tatabánya része). Azt, hogy balkezes egy ismerősömtől hallottam. Aztán személyes találkozásunkkor meg is győződhettem róla, amikor tustollal néhány sort papírra vetett. Az éppen fémszobrot kiállító képzőművész (grafikus, illusztrátor, festő) lelkesen mesélt a grafológia iránti régi érdeklődéséről és arról is, hogy fontos számára, hogy ha lehet, ma is kézzel írjon levelet, s értékeli, ha mások is ezt teszik.
„A balkezességemmel nem volt gondom – meséli a művész –, nincs rossz emlékem. A szüleim nem akartak erőszakosan átszoktatni. Bár gyerekként a bátyámmal olykor a falra rajzoltunk, és nem értettem, hogy apám, hogyan talál meg, honnan tudja, hogy én voltam. Aztán kiderült, hogy a balkezességem árult el. Az iskolában, egy kis bányatelepülésen másodikos-harmadikos koromig nagyon jó tanárnőm volt, ő próbált átszoktatni, de okos türelemmel, problémamentesen. Aztán bekerültem Dorogon egy nagyobb iskolába. Úgy emlékszem, akkoriban lehetett egy rendelkezés, hogy békén hagyhatták a balkezeseket. A gimnáziumban azzal szórakoztam, hogy mindkét kézzel egyformán írjak, rajzoljak. S bár az általános iskola elején még mártogatós tollam volt, de a balkezességem dacára soha nem pacáztam, ha festek is, nekem ezzel semmi problémám nem volt.”
Az alultartással író grafikusművész jónéhány alkotásán éppen a bal kéz ténykedik. Azonban egy korábbi sportsérülése miatt azt javasolták neki, teniszezzen inkább jobbal. Az első években küzdött ezzel, de már egészen jól megtanult jobb kézzel játszani.
E bejegyzés apropója, hogy a Grafológia folyóirat most megjelenő számában Tettamanti Bélával olvashatnak interjút és kézírását is szemrevételezi a grafológus.

Balkezes költő: Kántor Péter

Kántor Péter
bal kézzel ír

1949. november 5-én született Budapesten. Előbb angol-orosz, majd magyar nyelv és irodalom szakon diplomázott. Tanított, volt lektor, szerkesztő, foglalkozik műfordítással, de mindezek csak kísérő tevékenységei költői pályájának. A versírásról egyik nagy interjújában ezt mondta: „…valahányszor íráshoz fogtam, mindig vers jött ki belőle”.
Első verseskötete 1976-ban, Kavics címmel jelent meg. 1990-ben írott Megtanulni élni c. versét költészete kulcsának tartja egyik kritikusa. 2009-ben az akkor hatvanéves alkotó válogatáskötete is ezt a címet kapta. Tavaly megjelent könyvének borítóján kézírással áll a cím: Köztünk maradjon. De nem a balkezes költő saját kézírásával. Kár! – jegyzem meg, grafológusként, hiszen írása egyedi és jól olvasható.
Kántor Péter költővé válásában egy interjújában szerepet juttat balkezességének is. „Öt vagy hat éves koromban egyszer csak elkezdtem nagyon félni, hogy mi lesz velem az iskolában. Hiszen én balkezes vagyok. De a nagymamám megnyugtatott: Petőfi is balkezes volt. Így aztán Petőfi után, a nagymama közvetítésével, költő lettem. Nem volt más választásom.” – írja magáról. S mindehhez még annyit tesz hozzá: „Az általános iskola első osztályában megpróbáltak ugyan átszoktatni a jobbkezességre, de sikertelenül. Az átszoktatásra való próbálkozás nem volt túl durva, de még ha sokkal keményebben próbálkoztak volna is, sikerre akkor se számíthattak volna, hiszen a nagymama meg én már korábban eldöntöttük ezt a dolgot.”

Kicsit balkezes, nagyon balkezes...

A balkezesség kapcsán ingadozók a statisztikai adatok, hiszen nem lehetséges a balkezesek megszámlálása, azért sem, mert a balkezességnek vannak fokozatai. Azaz, a balkezesek különböző mértékben bírnak ezzel a jellemzővel. Vannak, akik kevésbé balkezesek, így a balkezűségük akár rejtve is maradhat és vannak, akik jóval „balkezesebbek”, annyira, hogy letagadni sem tudják.
A balkezesség fokozatainak legrészletesebb osztályozása Kramer nevéhez fűződik. Ez alapján nézzük a balkezesség 5 fokozatát! A nagyon gyenge balkezességgel bírók utánzással átszoknak a jobbkezességre. A gyenge balkezes fokozatosan jobbkezessé válhat. Ők könnyebben alkalmazkodnak a jobbkezes világhoz. A közepes balkezesség esetén már segítségre szorul az átszokás, és fáradtságba kerül megszoknia a jobbkezességet, sőt az átszoktatás károsodást is okozhat. Az erős balkezességgel élők számára a jobbkezes cselekvések természetellenesek, ők már igazán balkezesek. A nagyon erős, extrém balkezességgel bíró személy, teljesen ügyetlen a jobb kezével, képtelen a jobbkezességre.
Nem tartoznak a fenti öt csoport egyikébe sem, tehát külön kategóriát kapnak azok, akik se nem balkezesek, se nem jobbkezesek, hanem mindkét kezüket egyforma gyakorisággal és ügyességgel használják, kétkezesek vagy ambidexterek.

Diszgráfia és balkezesség

A diszgráfia szó jelentése írászavar. Többféle tünete lehet, más jellemző problémája adódhat a diszgráfiás gyereknek vagy felnőttnek. Ebből következően nincs „tipikus” diszgráfiás írás. Megjelenhet a tükörírás, a betűk felcserélése, egyes betűk vagy a szóvégek kihagyása, az írott és nyomtatott betűk keveredése, a betű- és szótávolságok következetlensége. És gyakran megfigyelhető, hogy görcsösen fogják az íróeszközt. A diszgráfiás írása csúnya lehet amiatt, hogy a betűi kilóghatnak a sorokból. De ha az írása külalakja egészen elfogadható, ám nagyon gyenge a helyesírása, különösen akkor, ha tollbamondás után írja, az is utalhat diszgráfiára.
Az olvasási nehézség vagy diszlexia rendszerint együtt jár a diszgráfiával. Mindkét részképesség-zavar az információfeldolgozás módjával, azaz a képekben való gondolkodással hozható összefüggésbe. És azok, akik olvasásban és írásban gyengébbek, más területen mutathatnak tehetséget.
A diszlexia kb. a gyermekek 4%-át érinti. Ám a diszlexiások között lényegesen több a fiú, mint a lány. És az is kiderült már, hogy majdnem minden második diszlexiás vagy diszgráfiás balkezes. Bár a diszlexia, diszgráfia és a balkezesség nincsenek feltétlenül összefüggésben, de az írás-és olvasási nehézségek éppúgy kapcsolatba hozhatóak az agyféltekék aszimmetriájával és működésükkel, mint a balkezesség.
Itt is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az összezavart lateralitás, tehát például, amikor egy balkezest a jobb keze használatára igyekeznek átszoktatni, előidézője lehet a diszgráfiának vagy a diszlexiának.