2014. augusztus 27., szerda

A képzőművész Tettamanti Béla balkezes


Tettamanti Béla
Tettamanti Béla alkotásaiból már gyermekkoromban többet is megismertem, hiszen nálunk a Népszabadság és az Új Tükör volt a sajtó, s ezekben is rendszeresen megjelentek munkái. Később derült ki, hogy a fővárosban élő művész szülőhelye nagyjából jelenlegi lakhelyen. (Tettamanti Béla 1946-ban született Bánhidán, s ez a történelmi település a következő évben lett Tatabánya része). Azt, hogy balkezes egy ismerősömtől hallottam. Aztán személyes találkozásunkkor meg is győződhettem róla, amikor tustollal néhány sort papírra vetett. Az éppen fémszobrot kiállító képzőművész (grafikus, illusztrátor, festő) lelkesen mesélt a grafológia iránti régi érdeklődéséről és arról is, hogy fontos számára, hogy ha lehet, ma is kézzel írjon levelet, s értékeli, ha mások is ezt teszik.
„A balkezességemmel nem volt gondom – meséli a művész –, nincs rossz emlékem. A szüleim nem akartak erőszakosan átszoktatni. Bár gyerekként a bátyámmal olykor a falra rajzoltunk, és nem értettem, hogy apám, hogyan talál meg, honnan tudja, hogy én voltam. Aztán kiderült, hogy a balkezességem árult el. Az iskolában, egy kis bányatelepülésen másodikos-harmadikos koromig nagyon jó tanárnőm volt, ő próbált átszoktatni, de okos türelemmel, problémamentesen. Aztán bekerültem Dorogon egy nagyobb iskolába. Úgy emlékszem, akkoriban lehetett egy rendelkezés, hogy békén hagyhatták a balkezeseket. A gimnáziumban azzal szórakoztam, hogy mindkét kézzel egyformán írjak, rajzoljak. S bár az általános iskola elején még mártogatós tollam volt, de a balkezességem dacára soha nem pacáztam, ha festek is, nekem ezzel semmi problémám nem volt.”
Az alultartással író grafikusművész jónéhány alkotásán éppen a bal kéz ténykedik. Azonban egy korábbi sportsérülése miatt azt javasolták neki, teniszezzen inkább jobbal. Az első években küzdött ezzel, de már egészen jól megtanult jobb kézzel játszani.

E bejegyzés apropója, hogy a Grafológia folyóirat most megjelenő számában Tettamanti Bélával olvashatnak interjút és kézírását is szemrevételezi a grafológus.

2014. augusztus 23., szombat

Ray Park is balkezes


Ray Park aláírást ad
A skót harcművész, kaszkadőr és színész éppen 40 éve született Raymond Park néven Glasgow-ban. Hétéves volt, amikor családjával Londonba költöztek. Apja Bruce Lee nagy rajongója volt, s ő kezdte harcművészetre tanítani a fiát. Ray, mire felnőtt, többféle harcművészeti ág ismerője lett és jelentős sikerei is voltak e téren. Mivel jártas az akrobatikában és jól bánik a fegyverekkel is, nem csoda, hogy kaszkadőr lett. A színészi karrierje ennek kapcsán indult el. Első filmes munkájában 24 évesen a szintén balkezes James Remar dublőre volt. 1999-ben a Star Warsban a gonosz Darth Maul már szöveges szerepe lett (de szinkronizálták). Egy évvel később már a saját hangján szólalhatott meg az X-Men-A kívülállók varangyaként. És a G.I. Joe filmek plakátjaira is joggal teheti oda kézjegyét. A 2014-es Jinn című filmben már főszerepet kapott. A színészi munkáin kívül filmek akciójeleneteit koordinálja. Ray Park egy fiú és egy lány apukája. A balkezes írástechnikák közül az alultartást alkalmazza. Az pedig ügyességének és a sok gyakorlásnak köszönhető, hogy a filmekben jobb kézzel is jól bánik a fegyverekkel.

2014. augusztus 19., kedd

Bill Clinton is balkezes


Clinton bal kézzel ír
William Jefferson Blythe III néven született 1946. augusztus 19-én egy arkansasi kisvárosban, melynek neve Hope. S ez szerepet kapott 1992-es kampányában is, melynek fő jelmondata így hangzott „The Man From Hope” – Az ember Hope-ból –, amit azonban úgy is lehetett érteni: A remény embere. Nos William már születésekor félárva lett, hiszen édesapja addigra meghalt. Anyja idővel újra házasodott, s a későbbi elnök középiskolás éveitől a nevelőapja nevét használta. Jó tanuló volt, de zenész akart lenni, hiszen kiválóan szaxofonozott. Ám egyetemi évei alatt már a politika bűvkörébe került. A Yale-en ismerte meg Hillary Rodhamet, akivel 1975-ben kötöttek házasságot. Egyetlen lányuk 1980-ban született. Ekkor az e poszton fiatalnak számító Clinton már Arkansas Állam kormányzója volt. Az 1992-es elnökválasztási kampányban a Demokrata Párt színeiben ő nyert, s így - a szintén balkezes - George Bush-t váltotta hivatalában. Az USA 42. elnöke lett, két ciklusban, 1993-2001 között töltötte be ezt a posztot. Később megjelentette életrajzát, ahogyan felesége is a saját szemszögéből visszaemlékezett. Hillary azóta maga is indult elnökválasztáson, és külügyminiszter lett. Így a Clinton név már többjelentésű a politikai életben. Bill Clinton a mai napig nem vonult vissza a közélettől. 2010-ben volt egy szívműtétje és vegán étrendre tért át. Ugyanezen évben házasodott meg Chelsea lánya, aki idén tavasszal bejelentette, hogy gyermeket vár. Így a ma 68 éves Clinton még az idén nagypapa lesz.
Bill Clinton a balkezes írástechnikák közül az alultartást alkalmazza, és gyakran láthatjuk, hogy maga felé dönti az írófelületet.

2014. augusztus 12., kedd

Kibetűzzük Mark Knopfler aláírását!


A ma 65 éves Mark Knopflert az elsők között mutattam be a három évvel ezelőtt induló blogon. Ezúttal vegyük szemügyre az aláírását! Teszem ezt azért, mert bár Knopfler zenéje és gitárjátéka valóban tetszik, ám "motyogós" éneklése miatt nem került a nagy kedvenceim közé. Ám az aláírása annál inkább elnyerte a tetszésemet.
Az alultartással író balkezes zenész kézjegye nemcsak egyéni, de nagyon izgalmas is. Igazán művészi. A betűformák alig ismerhetők fel, de a szinte rajzolt betűi és íveinek játéka, valamint a sokszor szépen érvényesülő vékonyabb és vastagabb vonalak már-már festőivé teszik. És a zeneiség is megjelenik benne. Knopfler betűi éppúgy lépik át a számukra kijelölt zónahatárokat, mintha csak dallamot írna le, s a betűk hangjegyek lennének egy kottában.
S bár nehezen ismerhetőek fel, azért csak lehet ki lehet következtetni, hogy kézjegyének egyes részei mely betűknek felelnek meg?!
A két végével nincs is gond. A kezdőbetűje felismerhető, bár meglehetősen furcsa, hogy mennyire felül van, és hogy az egyik „lába” mennyivel hosszabb, mint a másik. A nagy teret foglaló M mögött lévő kis „valami” lehet a keresztnevének többi betűje.
A családnév kibetűzéséhez ugorjunk a végére, s onnan visszafelé haladva keressük a betűknek megfelelő alakzatokat. Az aláírás végén lévő egyetlen mozdulattal készült egy magasabb és két kisebb elemből álló, s ezekből kirajzolódó sematikus madárrajzot idéző rész a „ler” lehet. Előtte van egy jó öblös J-betűre emlékeztető alakzat, így az lehet az f-betűje, ami valóban bejárja a három zónát, még akkor is, ha leginkább az alsó zónában teljesedik ki. Érdekes, ahogyan szinte ölelkezni vágynak az alsó zónában a név közepén és az aláírás legmélyebb pontján a „p” betűvel. Az „no” ugyanúgy eltűnik, mint a keresztnév kisbetűi. A szinte csak vonallá egyszerűsödött K-betűje olyan mintha kíváncsi szurikáta lenne. 

Aláírásának a tagolása: M-ark-K-nop-f-ler, 1-3-1-3-1-3 betűnyi „ritmussal”.
S bizony még egy művész esetében is jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy Knopfler kézjegyében a középzónás betűk milyen jelentéktelenek, míg azok a betűk, amelyeknek joguk van a felső vagy alsó zónát érinteniük mennyivel jelentősebbek, lendületesebbek.
A mintákról: felül lévő három aláírás teljes. Az alattuk lévő két aláírásból a családnevet alkotó részt vágtam ki (nyomtatottan is ott a Knopfler név). S végezetül itt alul az a minta, mely évekkel ezelőtt hivatalos weboldalának alján volt látható, s most sokat segített a többi aláírás elemeinek azonosításában.

2014. augusztus 7., csütörtök

Carlos Vives bal kézzel ír


A kolumbiai Carlos Alberto Vives Restrepo 1961. augusztus 7-én született Santa Martában, s az óceán-parti városban kezdett cseperedni. Az apja orvos. Amikor szülei 12 éves korában elváltak, az anyja négy gyermekével beköltözött Bogotába, a fővárosba. A jó megjelenésű fiút a zene és a színészet is érdekelte, s hamarosan egy szappanoperában szerepelhetett. Itt talált rá első feleségére, 1988-ban nősült, s hiába üdvözölte a média a neves színésznővel kötött házasságát, az csak két évig tartott. Ekkoriban kezdett zenélni, de nem nagy sikerrel. Ám 1991-ben egy televíziós sorozat készült a híres vallenato zenész Rafael Escalona tiszteletére, melyben Vives énekelhette dalait és ez elindította zenei karrierjét.
Második felesége egy puertó ricói-lány lett, tőle egy fia és egy lánya született. A fiát mintha csak születésnapi ajándéknak kapta volna (1992. aug. 6-án született). A második házassága is válással végződött, bár addigra már új párt talált. Harmadik kapcsolatából ismét egy lánya és egy fia született.
Mindeközben a zenei karrierje töretlen, Carlos Vives a latin-zene állócsillaga, több díjjal is elismerték már albumait. Az ötvenes éveiben járó, fiatalos zenész nagyon kedvelt hazájában. S a Latin-Amerika szerte népszerű vallenato - mely többféle stílus sajátos keveréke - legjelesebb képviselője. Vives pop, rock, funky elemekkel gazdagította ezt a hagyományos kolumbiai muzsikát.
Amikor gitározik, hangszerét balkezes-módra, fordítva tartja. Carlos Vives bal kézzel ír, az alábbi felvétel is erről tanúskodik.

2014. augusztus 2., szombat

Steve Morse gitáros autogramja

Ez a meghatározás félreérthető lehet, hiszen jelezheti a nevezett autogramját, aki egyébként gitáros, ám akár olyan autogramról is lehetne szó, amelyre valamiért ráillik a „gitáros” jelző. Nos ebben az esetben mindkét változat helytálló, hiszen amikor Steve Morse leírja a nevét gyakran odakanyarintja még mellé egy gitár egyszerű rajzát.
Steve Morse gitáros kézjegye
Steve Morse itt bemutatott kézjegyének érdekessége, hogy tollfelemelés nélkül íródott. Legalábbis a nevét így egybe írta le. Más aláírásait is látva, elmondható, hogy ez nem mindig sikerül így, de általában a nevének elemeit ugyanilyen lendülettel írja le. És ha el is válnak egymástól, mégis elég közel kerülnek. Itt azonban egy egységet képeznek. Még ha a többi betű közül kiemelkedő M betű, valamelyest megtörni is látszik ezt. Ennek az M-betűnek a sajátossága, hogy a magassága csökkenő tendenciát mutat.
A t-áthúzás megoldása általában árulkodó jele a balkezességnek. Nos, az ő t-áthúzása igazán különleges, hiszen a t betűje belekerül az S-ébe, és már olyan is mintha lenne áthúzása, ám tényleges t-áthúzás előtt még három betű leír (bár ezek közül csak egy azonosítható), azaz a Steve név utolsó vonásával tér vissza, hogy az áthúzással t-betűt alkosson az ott lévő törzsvonalból. Majd ezt újra áthúzva lendül tovább az M-betűhöz.
Bármennyire is egységesnek hat az aláírás, mégis érezhető, hogy a „Steve” jellege oldottabb, kanyargósabb és lendületesebb, míg a „Morse” vonalvezetése határozottabb és szögesebb.
A gitár egyszerű rajza a betűk alá kerül horizontálisan nagyjából középre, s akár egyéni formájú paráfnak is tekinthetnénk.