500 éve hunyt el Leonardo

Kultúrtörténetünk egyedülálló alakja, Leonardo 500 esztendeje e napon hunyt el. A reneszánsz tudóst és alkotót nemcsak a Mona Lisa festőjeként, hanem mint híres balkezest is számon tartják. Tükörírással készült jegyzetei is legendájának részét képezik. Vajon lehet-e még újat mondani róla?
Halálának 500. évfordulója kapcsán említhetjük, hogy az itáliai polihisztor az utolsó esztendőit I. Ferenc francia uralkodó szolgálatában töltötte, mint a király első festője, mérnöke és építésze, és egyébként tisztes járadékot is kapott. Az idős mester szállása a királyi kastély közelében volt, s így gyakran felkereste őt az uralkodó. Leonardo mellett volt hű tanítványa, Francesco Melzi is. 1519. április 15-én Leonardo 67 éves lett, s bizony kezdett gyengélkedni, április 23-án már végakaratát is megfogalmazta. 1519. május 2-án az Amboise-i Clos-Lucé kastélyban hunyta le örökre szemét.

Conzague Saint Bris korhű ruhában
Leonardo egykori otthonában

A kastély és környéke ma olyan turistalátványosság, amely méltó emléket állít a reneszánsz zsenijének, és a látogatók megtekinthetik még Leonardo baldachinos ágyát is. Persze a becses relikviák közelébe nem mindenki kerülhet. Kivételes helyzetben volt, azáltal, mivel a reneszánsz zsenijének utolsó lakhelye a Saint Bris család tulajdonába került, az az egyébként szintén balkezes néhai francia szerző, Gonzague Saint Bris, aki több könyvében is foglalkozott Leonardóval.

Szűcs Édua bal kézzel rajzol és bal kézzel ír

Ma születésnapos Szűcs Édua. 1959-ben született Szegeden, de már közel három évtizede a fővárosban él. Az ismert rajzoló, illusztrátor és karikaturista is balkezes. Készséggel osztja meg ezzel kapcsolatos emlékeit és tapasztalatait.

Gyermekkoromban két dolog miatt éreztem magam másnak, mint a többiek. A nevem, és a balkezességem miatt. Szüleim festőművészek voltak, szabadabb szellemben neveltek, mint kortársaim többségét, így hagyták, hogy a bal kezem legyen a jobb. Ráadásul édesanyám – mint rajztanár – a hosszú évek alatt azt figyelte meg, hogy a balkezesek között – számarányukhoz képest – több a kreatív gyerek, mint a jobbkezesek közt.
Engem az óvodában az óvónők hagytak bal kézzel rajzolni, azonban az étkezéseknél megkövetelték, hogy az illem szerint használjam az evőeszközöket, így ma is jobb kézzel fogom a kanalat, és a kést. Már óvodásként nagyon érdekeltek a számok és a betűk, ám azokat rendszerint tükörírással „rajzoltam” le.
Az általános iskolában a tanítónő ragaszkodott ahhoz, hogy jobb kézzel tanuljak meg írni. Ez nem volt könnyű időszak az életemben, mert nekem a bal kezem használata volt természetes. Akkor, amikor a tanítónő mellettem állt, a jobbal rajzoltam a köröket az újságpapírra, de amikor elfordult, gyorsan átvettem a ceruzát a balba. Ez olyan stresszt okozott, hogy elkezdtem dadogni, így végül – pszichológus szakvéleménye alapján – „visszakaptam” a kezemet. Ezután egy kikötése volt csak a tanítónőmnek, nem maszatolhatom el az írásomat a kézfejemmel. Így tanultam meg alulról írni.
A balkezességgel gyakran együtt járó enyhe dyslexiát magam is megtapasztaltam, a „kis d” és „kis b” problémát úgy oldottam meg, hogy minden alkalommal, amikor valamelyik betű a kettő közül a szövegben feltűnt, a „dob” szót képzeltem magam elé, és egy századmásodperc alatt behelyettesítettem a megfelelő betűt, hangos olvasásnál a hangzót. Ma már csak ritkán használt szavaknál akad ilyen problémám.
A dysgraphia azonban örökre velem marad. Nekem egy dedikálás maga a horror. A gyakori neveket – erős koncentrációval – általában probléma nélkül le tudom írni, a különleges nevek viszont kifognak rajtam.
A rajzolásnál egyetlen dolgot figyeltem meg, amit a balkezességemre vezetek vissza. Többször előfordul, ha nem koncentrálok, hogy a rajzokon a történetet jobbról balra mesélem, pedig az íratlan szabály szerint a nézők balról jobbra „olvassák” a képet. Az alábbi rajzomnak – kitalálásakor – a munkacíme Mi és ők volt, és csak az elkészült rajzon vettem észre, hogy megint figyelmetlen voltam. Végül a Szurkolói szemmel címet kapta.

Szűcs Édua bal kézzel rajzol és bal kézzel ír, mégpedig, ahogyan említi is, az ún. alultartással. És köreiben is több a balkezes, erről így mesél: 

Vonzom a balkezeseket, munkában, magánéletben egyaránt. Gimnáziumi barátnőm – akivel egy év szünet után is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk – átszoktatott balkezes. Nem mellesleg a férjem is „balog”, ő Föld S. Péter újságíró. A házasságkötésünkkor mindketten bal kézzel írtuk alá a nagykönyvet, majd utánunk az első tanú is így tett. Ekkor barátaink fogadásokat kötöttek a háttérben, de vesztettek. A másik tanú jobbkezes volt.
A párom egyetemi zenekara, a Neoprimitív együttes hat tagból állt, ebből hárman balkezesek. Egyszer az egyetemen hivatalos papírokat töltöttek ki, és az egyetemista társak nem akarták elhinni, hogy nem hülyéskednek, és tényleg mindhárman az író kezüket használják.
Mivel nagyapám, férjem, apósom és sógornőm is balkezes, nem lepődtünk meg, amikor elsőszülött fiunk a bal kezét kezdte használni. Lányunk és kisebbik fiunk rejtett balkezes, ők jobb kézzel írnak.

A világ legdrágább kéziratos könyve

A 495 évvel ezelőtt elhunyt híres balkezes, Leonardo da Vinci egyik autográf műve az ugyancsak balkezes neves kortársunk műgyűjteményét gazdagítja. Éppen húsz évvel ezelőtt, 1994. november 11-én egy New York-i aukció keretében került Bill Gates és felesége birtokába. A maga nemében páratlan könyvért csaknem 31 millió dollárt fizettek.
A Leicester-kódexként ismert jegyzeteket a reneszánsz alkotó a 16. század első évtizedében készítette. Itáliai utazása során vásárolta meg a 18. század elején egy angol úriember, aki Leicester grófja volt. Innen az elnevezése. A gróf utódainak tulajdonában volt egészen 1980-ig. Új gazdája az amerikai mágnás Armand Hammer lett, aki saját nevéhez kívánta kapcsolni az értékes kéziratot. Halálát követően a kaliforniai Hammer Múzeumba került, mely néhány évvel később eladásra bocsátotta. Az aukciót nyerő ismeretlen vevőről pedig kiderült, hogy Bill Gates az.
Bár Leonardo da Vinci kéziratos hagyatéka nem szegényes, több hasonló jegyzetfüzet is fellelhető, de ezt a tartják mind közül a legértékesebbnek, és ez az egyetlen, mely még magánkézben van. Bill Gates visszaadta a becses kéziratnak a hagyományos nevét, így újra Leicester-kódex, valamint évente alkalmat ad valamely kiállításon Leonardo korabeli „notebook”-jának megtekintésére.
Az összefűzött lapok nem egy kisméretű, hanem megközelítően A/4 méretű füzetet alkotnak. 18 kettéhajtott lenalapú papírlapból áll, így 72 oldalt tölthetett meg a reneszánsz mestere jellegzetes tükörírásával valamint rajzokkal és ábrákkal. Az íráshoz szépiát, barnás színű tintahaltintát használt. Ebbe a füzetbe a tudós főként csillagászati és földrajzi észrevételeit jegyezte le. Fő témája a víz és annak mozgása.

Tükörírás jobb kézzel

A tükörírást a balkezesek kiváltságának vélhetjük, de ez nem így van, jobbkezesek is képesek lehetnek a tükörírása. Sőt jobb kézzel is létre lehet hozni jobbról balra haladó tükörben olvasható írást.
Erre személyes példa Szarka Fedor Guido grafikus, festő és előadóművész, aki bizton állíthatja magáról, hogy jobbkezes. Bár gyermekkorában mindkét kezét egyformán használta – egyébként szokványosan –, de aztán magától lett domináns a jobb keze. Ugyan tréfásan megjegyzi, hogy lehetett némi hajlama a balogságra, hiszen édesanyja Balogh családnevű.  (S ez jelzi, egyik elődje balkezes lehetett.)

Szarka Fedor Guido jobb
kézzel tükörírással ír

Így mesél: „Grafikus vagyok, és ha valaki sokszorosító grafikával foglalkozik a folyamat részeként meg kell fordítania, tükröznie a dúcon a képet. Kezdetben ez egyébként nehezemre is esett. Úgy 1996-ban lehetett, a napra azonban pontosan emlékszem, augusztus 20-án történt.  

Azt álmodtam, hogy Leonardo da Vinci vagyok. Idős lévén, már nagyon kevés van hátra. Visszavonultam egy toronyszobába, ahol szimbólumok jelentését jegyzem le egy hatalmas bőrkötéses, rézcsatos könyvbe. Az álmomban, akkor épp a spirállal foglalkoztam, Leonardóként, azt elemeztem. Kedvem szerint hegyezte tollam akkurátusan mártogattam az illatos velencei pácba, s közben hallom, ahogy zörgetnek az ajtón és belém nyilall a félelem, hogy ezt a grandiózus vállalkozást, ami a »Minden szimbólumok értelme és hatásai« címet viselte, nem fogom tudni befejezni. Nem fogok tudni eljutni odáig, hogy az összes szimbólumot kifejtsem. Nem nyitottam ki az ajtót, hogy ne zavarjanak meg, viszont olyan erős volt a zörgetés az álmomban, hogy valóban felkeltem.  Átvonultam tehát íróasztalomhoz s fel tudtam idézni, hogy az álomban miket gondoltam Leonardóként a spirálról. Papírt, tollat ragadtam és valóban elkezdtem leírni (szvasztika, kvazárok, világszületés, napszimbólum stb.). Írtam, írtam.  Mire a lap feléhez értem, akkor vettem észre, hogy mindezt tükörírásban írom. Ettől a pillanattól kezdve működik ez nálam, folyóírásban.

Volt úgy, hogy a naplóm is tükörírással írtam, de mostanában többnyire csak a kalligráfiában használom.”

Leonardo, a talányos balkezes

Kéz-tanulmányrajza

A Leonardo-kedvelők már biztosan megnézték a pécsi kiállítást, de a reneszánsz mesterről mindig aktuális írni. Ő lehet az, akiről mindenki tudja, hogy balkezes volt. S ezt jórészt ugyancsak közismert tükörírással készült jegyzeteinek köszönhető.
Gondoljunk csak bele, hogy Leonardo da Vinci (1452-1519) félezer évvel ezelőtt élt, s ilyen időtávlatban az alkotó kézhasználatát egyértelműsíteni nem egyszerű. De ezen talányok a kutatóknak jó terepet adnak.
A reneszánsz itáliai polihisztora nagy valószínűséggel született balkezes volt, ám mivel kénytelen volt a jobb kezét is használni, egyre inkább ambidexter lett, tehát mindkét kezével egyformán jól rajzolt. Mivel a festést mások mellett inaskodva tanulta, valószínűleg ebben rávették a jobb kéz használatára. Amikor már önállóan dolgozott, bizonyos hogy festés közben mindkét kezét használta. Például arra, hogy ujjaival a festékréteget szétkenje, így aztán valóban megtalálható több képén is a „kéznyoma”, pontosabban ujjlenyomatai.
Ed Wright Balkezesek a világtörténelemben c. könyvének Leonardóról szóló fejezetében a művész balkezes vonásait veszi sorra, s közben megjegyzi: „nemigen részesült intézményes oktatásban.” Majd arra következtet: „Ha iskolába jár, bizonyára rákényszerítik, hogy hagyományos (»jobbkezes«) módon írjon”. De azt ő is megállapítja, hogy híres tükörírása mellett „a bevett gyakorlat szerint is tudott írni, ám azt csak a másoknak szóló leveleiben alkalmazta.”
Leonardo életének utolsó éveiben valamiféle bénulás jelentkezett a jobb oldalán. Vannak, akik e mögött paralízist sejtenek, mások a részleges bénulása okát szélütéssel magyarázzák, sőt némelyek úgy vélik ennek oka vegetáriánussága nyomán kialakult vitaminhiány lehetett. Mivel az idős mester ekkor már csak a bal kezét tudta használni, újra egyértelműen balkezes lett, mégpedig olyan kényszerbalkezes, aki természetes balkezes, azaz eredetileg is a bal keze volt az ügyesebb.

A képzőművész Tettamanti Béla balkezes

Tettamanti Béla

Tettamanti Béla alkotásaiból már gyermekkoromban többet is megismertem, hiszen nálunk a Népszabadság és az Új Tükör volt a sajtó, s ezekben is rendszeresen megjelentek munkái. Később derült ki, hogy a fővárosban élő művész szülőhelye nagyjából jelenlegi lakhelyen. (Tettamanti Béla 1946-ban született Bánhidán, s ez a történelmi település a következő évben lett Tatabánya része). Azt, hogy balkezes egy ismerősömtől hallottam. Aztán személyes találkozásunkkor meg is győződhettem róla, amikor tustollal néhány sort papírra vetett. Az éppen fémszobrot kiállító képzőművész (grafikus, illusztrátor, festő) lelkesen mesélt a grafológia iránti régi érdeklődéséről és arról is, hogy fontos számára, hogy ha lehet, ma is kézzel írjon levelet, s értékeli, ha mások is ezt teszik.
„A balkezességemmel nem volt gondom – meséli a művész –, nincs rossz emlékem. A szüleim nem akartak erőszakosan átszoktatni. Bár gyerekként a bátyámmal olykor a falra rajzoltunk, és nem értettem, hogy apám, hogyan talál meg, honnan tudja, hogy én voltam. Aztán kiderült, hogy a balkezességem árult el. Az iskolában, egy kis bányatelepülésen másodikos-harmadikos koromig nagyon jó tanárnőm volt, ő próbált átszoktatni, de okos türelemmel, problémamentesen. Aztán bekerültem Dorogon egy nagyobb iskolába. Úgy emlékszem, akkoriban lehetett egy rendelkezés, hogy békén hagyhatták a balkezeseket. A gimnáziumban azzal szórakoztam, hogy mindkét kézzel egyformán írjak, rajzoljak. S bár az általános iskola elején még mártogatós tollam volt, de a balkezességem dacára soha nem pacáztam, ha festek is, nekem ezzel semmi problémám nem volt.”
Az alultartással író grafikusművész jónéhány alkotásán éppen a bal kéz ténykedik. Azonban egy korábbi sportsérülése miatt azt javasolták neki, teniszezzen inkább jobbal. Az első években küzdött ezzel, de már egészen jól megtanult jobb kézzel játszani.
E bejegyzés apropója, hogy a Grafológia folyóirat most megjelenő számában Tettamanti Bélával olvashatnak interjút és kézírását is szemrevételezi a grafológus.

A fonák kéztartás

Április elsején van a napja mindenféle tréfáknak, szokatlan dolgoknak, melyek közé illik a fonákság is. Nemcsak helyzet, gondolkodásmód vagy ütés lehet fonák, a balkezesek írásmódjai között is van egy, amelyet fonáknak neveznek. Ugyanis ez ellentettje, vagy ha úgy tetszik tükörképe a megszokott jobbkezes kéztartásnak.

A kényelmes jobbkezes tartás során enyhe jobbra dőlés jöhet létre, a balkezesek ún. fonák kéztartása során ennek ellenkezője, azaz az írás balra dőlése természetes következménye. 
Éppen azért kell pontosan tudnia a grafológusnak, hogyan ír az írás készítője. És nemcsak azt, hogy balkezes, hanem azt is, hogy hogyan tartja a kezét és a papírt. Hiszen máshogyan kell egy fonák kéztartással író esetén értékelni a balra dőlést, mintha ha azt egy jobbkezes írásában tapasztalhatjuk. Sokan vélik úgy, hogy a balkezesek általában balra dönti az írásukat. Ám egyre bizonyosabb, hogy a választott írásmód is befolyásolhatja a dőlést.
A fonák kéztartást az alultartás egyik változatának is tekinthetjük. Ezt gyakran alkalmazzák azok a jobbkezesek, akik valamilyen okból akár önként, akár kényszerből a balban tartják az íróeszközt. És megjelenik azoknál is, akik úgy gyakorolják a tükörírást, hogy mindkét kezükkel egyszerre írnak.

Berg Judit szinte mindent bal kézzel csinál

Mai születésnapos hírességünk író, aki első meséit első gyermekének készítette. Berg Judit ma már négygyermekes anyuka és számtalan meséje jelent meg. Honlapján személyéről és munkásságáról is képet kaphatnak, itt kézhasználatával és írásával kapcsolatos gondolatait adjuk közre.

Berg Judit bal kézzel ír,
a tollat marokra fogva

„Én nagyon dominánsan balkezes vagyok, mindent kizárólag bal kézzel csinálok. Egyedül az egeret használom jobb kézzel, mert a számítógépen osztozik az egész család, és rajtam kívül mindenki más jobbkezes. Sőt, annyira a bal oldalam uralja az életem, hogy bal lábas is vagyok (szeretek focizni), és időről-időre úgy érzem, hogy bal füllel hallok, és bal szemmel látok jobban. (Ez valószínűleg nem igaz, mert a bal szemem például gyengébb, mint a jobb, mégis az az érzésem, hogy sokkal erősebben használom.)
Talán az is a balkezességemből adódik, hogy folyékonyan, gyorsan és könnyedén tudok tükörírással írni.
Átszoktatni szerencsére nem próbáltak sosem, bár a ceruzafogásomat igyekeztek – sikertelenül – korrigálni. Nagyon szabálytalanul és görcsösen tartom a tollat, ceruzát, nagyjából úgy néz ki, mintha marokra fognám az íróeszközt. Ettől aztán hamar tényleg görcsbe is áll a kezem. Volt már olyan dedikálásom, ahol az iskolás gyerekek döbbenten nézték, hogy írom alá a könyveiket. A tanító nénijük pedig ezt mondta: «Gyerekek, szabad úgy írni, mint az író néni, de úgy fogni a tollat nem.»
Egy francia kalligráfus pedig egyszer majdnem elsírta magát, amikor másfél órás beszélgetés után megmutattam neki, hogyan írok. Ő akkor azt javasolta (mivel dedikálásnál gyakran elmaszatolom, amit írtam, illetve még görcsösebben fogom a tollat, hogy ne maszatoljak), hogy tanuljak meg jobbról balra, fejjel lefelé írni – úgy elkerülhetem a maszatolást és a végeredmény tökéletesen olvasható lesz.
Nagyon vicces élmény volt kipróbálni, de azt hiszem, nem fogom ezzel sokkolni a gyerekeket!
A gyerekeim nem örökölték a balkezességet (bár szerettem volna, hogy legalább egyikük balkezes legyen), és eddig még nem jutott eszembe, hogy bármelyik mesehősöm balkezes legyen.”

Tükörírás és a balkezesség

Tükörírásnak a rendessel ellentétes irányban haladó és tükörképszerű írást nevezik. Persze vannak olyan helyek a világban, pl. az arab országokban, ahol a nekünk „rendes” (balról jobbra haladó) írásiránynak éppen a fordítottja megszokott. De nemcsak a haladási irány változik a tükörírás esetén, hanem minden egyes betű megfordul. Tükörírásról akkor beszélünk, amikor valaki jobbról bal oldal felé, megfordított betűket ír, s az írás egy tükör segítségével olvasható.

Leonardo tükörírásos
 jegyzetei a furulyáról
(alul a tükörképe)

A kutatások szerint ez a képesség öröklött, és körülbelül 6500 emberből egynél adott. Azonban a balkezeseknél gyakoribb az előfordulása. A balkezesek között azok mutatnak rá nagyobb hajlamot, akiket átszoktattak vagy megpróbáltak átszoktatni a jobb kézzel való írásra. Ugyanis az írástanulás során a bal kéz „titkon” együtt tanul a jobbal, ez is lehet az oka a tükörírás képességének. Mivel természetes késztetésünk, hogy a testtől távolodva írjunk, bal kézzel íróknak úgy a kényelmesebb, ha kifelé tolják a tollat, azaz jobbról balra haladva írnak.
A leghíresebb tüköríró Leonardo da Vinci volt, aki tudott szabályosan, tehát balról jobbra is írni. Átlagos emberek is tudnak tükörírást produkálni némi gyakorlással. De közel sem lesz számukra ez olyan természetes, mint azoknak, akiknek erre megvan a képességük. Érdemes kipróbálni úgy is, hogy egyszerre végzi a jobb kézzel az írást és a bal kézzel a tükörírást. Hátha jobban megy!
Sajátos tudatállapotokban is előfordul a tükörírás. És vannak, akiknél a megszokott kézírásukban megjelennek ún. tükörírásos elemek, egyes „problémás” betűket „fordítva” írnak le.

Boldog karácsonyt Leonardo da Vincivel

A legismertebb balkezesek között bizonyára ott van Leonardo is, a reneszánsz tudósa és művésze, akinek személye és alkotásai éppúgy érdekesek az utókor számára, mint tükörírással létrehozott jegyzetei.
Az 1452-ben született Leonardo nem sokkal 67. évét betöltve hunyt el 1519-ben. Akkor, amikor az átlagos életkor 28 év körül volt. Így a mai átlagéletkort alapul véve Leonardo da Vinci megközelítőleg 120 éves aggastyánnak számított. A híres önarcképe, mely 1512-15 között készült, bozontos szemöldökű szakállas bácsikának láttatja. Talán még a rejtélyessége is közös vonása a télapóval. Nem is csoda, hogy a hasonlatosság miatt megszületett ez a stílusos ábrázolás, mely kiegészül egy tükörírásos karácsonyi jókívánsággal. Ezzel a humoros képpel kívánok Boldog karácsonyt mindenkinek, akár balkezes, jobbkezes netán kétkezes, akár zseni, akár nem.

Lewis Carroll balkezes volt, ám jobb kézzel írt

180 évvel ezelőtt, 1832. január 27-én született egy anglikán pap első fiaként Charles Lutwidge Dodgson. Korán megmutatkozott matematikai tehetsége, de az irodalom is vonzotta. Matematika tanár volt majdnem három évtizeden keresztül. Bár fényképészi tevékenysége is több lehetett volna, mint hobbi. Idővel írni is kezdett. Két könyvet írt logikai játékokról. Emellett esszéket, politikai pamfleteket és verseket is alkotott. Legismertebb művei a gyermekirodalom klasszikusai: az Alice Csodaországban és az Alice Tükörországban. Lewis Carroll írói nevét úgy hozta létre, hogy két keresztnevét lefordította latinra (Carolus Lodovicus) majd ezt újra angolra (Carroll Lewis), s ezt megcserélve született az a név, melyet szépirodalmi műveihez használt.
Lewis Carroll – mint sok átszoktatott balkezes – a tükörírás képességével is bírt. Egy egész fejezet szól róla Ed Wright Balkezesek a világtörténelemben című könyvében. Ott olvashatjuk, hogy átszoktatott balkezes volt és dadogott. Ám furcsa módon az ő esetében nem bizonyos, hogy ez az átszoktatással hozható összefüggésbe. Ugyanis 11 gyermek volt családjában s közülük nyolc dadogott. Dadogása mellett, nagyothalló is volt, s bár kellemes külsővel bírt, mégis feszengett a felnőttek társaságában. Szívesebben töltötte az idejét gyerekekkel, közöttük volt Alice alakjának ihletője is. Máig találgatják, hogy mennyire lehetett mély a vonzalma iránta, de hiányos hagyatékából ezt nehéz megállapítani. Az bizonyos, hogy felnőtt nővel nem lépett kapcsolatra az alatt a közel 66 év alatt, míg élt. 1898 januárjában hunyt el.