A félkezű ember könyvéből

Zichy gróf tanácsadó
könyvének címlapja

Zichy Géza (1849–1924) gróf felismerve, hogy az első világháború sérültjeit a saját példájával némi vigaszt is nyújtva praktikus tanácsokkal segítheti életük továbbvitelében, a Franklin Társulatnál 1915-ben közreadta A félkezű ember könyve című Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló alcímet viselő kis könyvet.

A több mint száz esztendővel ezelőtt írottakból azt a részt citálom, melyet manapság is hasznosítani lehet, és amelyben még a grafológia is szóba kerül. Így fogalmaz Zichy: „A balkézzel való írást hamarosan meg lehet tanulni. Levélnehezékre van szükséged, mely hosszúkás, egyenes élű és súlyos legyen. Ezt teszed a papir felső szélére, még pedig egyenesen, nehogy ferde sorokat írjál. Én magam a papirost ferdén teszem magam elé, a jobb csúcsát feljebb s a bal csúcsát lejebb, mert nem írok álló írással. A bal kézzel való írásom egészen olyan, amilyen valamikor jobb kezem írása volt. A grafológusoknak úgy látszik igazuk van, mikor azt állítják, hogy az ember kézírása a jellem tükre.” (A szöveget változatlanul, a helyesírás korszerűsítése nélkül közöltem itt újra.)

Zichy Géza, a félkarú zongoraművész

A ma 170 esztendeje, 1849. július 23-án, a főrangúak közé született fiú életének sorsfordítója lett 1863 szeptemberének egyik napja, amikor vadászni indultak. Egy baleset folytán szétlőtt jobb karját ugyanis amputálni kellett. A 14 éves fiút megacélozta ez, és igencsak férfiasan állt mind a felépüléshez, mind élete továbbviteléhez.

Zichy Géza gróf

Innentől kezdve kényszerbalkezesként élt, és ugyan a kézírás nem jelentett neki különösebb gondot, a zongorajáték folytatásához egyéni technikát alkalmazott. Aminek meg is lett az eredménye. 1866-ban Pozsonyban, majd a következő évben Pesten sikert aratott zongorajátékával. Aztán a félkarú zongorista Európa-szerte ismertté lett. Liszt Ferenccel is barátságba került. Igazán egyedülállóak szakcikkei a balkezes zongorajátszásról. De nemcsak a zongora virtuózaként, hanem zeneszerzőként is említhetjük, hiszen írt több operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket. Írt színpadi művet és költői vénája is megnyilvánult. Versekkel teletűzdelt emlékiratai (1912) után az első világháború idején (1915) adta közre A félkezű ember könyve címen a hozzá hasonló hátránnyal élőknek a hétköznapi élethez hasznos tanácsokkal szóló munkáját. Eképpen lett gróf Zichy Géza, az Operaház volt intendánsa, a sebesültek vigasztalója. De jó cselekedetei akadtak még, hiszen már koncertbevételeit is jótékony célra fordította. S mivel a zene volt mindene, leginkább magyar zenekultúra felvirágoztatásán fáradozott. Mecénásként is számon tarthatjuk tehát Zichy Gézát, aki egyébként 1875-1918 között 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke.

Zichy Géza 1924 januárjában hunyt el, 74 esztendőt élt.