2019. július 23., kedd

Zichy Géza, a félkarú zongoraművész

A ma 170 esztendeje, 1849. július 23-án, a főrangúak közé született fiú életének sorsfordítója lett 1863 szeptemberének egyik napja, amikor vadászni indultak. Egy baleset folytán szétlőtt jobb karját ugyanis amputálni kellett. A 14 éves fiút megacélozta ez, és igencsak férfiasan állt mind a felépüléshez, mind élete továbbviteléhez.
Zichy Géza gróf
Innentől kezdve kényszerbalkezesként élt, és ugyan a kézírás nem jelentett neki különösebb gondot, a zongorajáték folytatásához egyéni technikát alkalmazott. Aminek meg is lett az eredménye. 1866-ban Pozsonyban, majd a következő évben Pesten sikert aratott zongorajátékával. Aztán a félkarú zongorista Európa-szerte ismertté lett. Liszt Ferenccel is barátságba került. Igazán egyedülállóak szakcikkei a balkezes zongorajátszásról. De nemcsak a zongora virtuózaként, hanem zeneszerzőként is említhetjük, hiszen írt több operát, zenekari és zongoraművet, táncjátékot, etűdöket. Írt színpadi művet és költői vénája is megnyilvánult. Versekkel teletűzdelt emlékiratai (1912) után az első világháború idején (1915) adta közre A félkezű ember könyve címen a hozzá hasonló hátránnyal élőknek a hétköznapi élethez hasznos tanácsokkal szóló munkáját. Eképpen lett gróf Zichy Géza, az Operaház volt intendánsa, a sebesültek vigasztalója. De jó cselekedetei akadtak még, hiszen már koncertbevételeit is jótékony célra fordította. S mivel a zene volt mindene, leginkább magyar zenekultúra felvirágoztatásán fáradozott. Mecénásként is számon tarthatjuk tehát Zichy Gézát, aki egyébként 1875-1918 között 43 éven keresztül volt a Nemzeti Zenede elnöke.
Zichy Géza 1924 januárjában hunyt el, 74 esztendőt élt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése