Romário aláírásáról

A balkezes Romárió aláírásának a legkarakteresebb elemei hatalmas méretűre duzzadt kezdőbetűje (R) és a név végéről visszakanyarodó nyitott ovál (mely valójában paráf is). Ez a két túlméretezett elem olykor egészen közel kerül egymáshoz, néha meg már egymásba is csúszik. Ha a „felfuvalkodott” kezdőbetű és záró-elem miértjét keressük, nem épp követendő jellemvonásokat említhetünk. De nézzük csak meg az R tulajdonképpeni törzsét, melyet gondosan oda helyez az ívek találkozása alá, s amely méretében nem idomul a betű többi eleméhez, olykor szinte csak maszatnak hat.

Azt azonban igen pozitívan kell értékelnünk, hogy Romário gondosan kiteszi az ékezeteket a kisebb betűkkel leírt „omário” rész megfelelő betűire. Éppen ezek adhatták az ihletett a már egyszerűsödő aláíráshoz (lásd a minták végén), melyben a paráfba kerülő rész elemei smiley-t idéznek.

Phil Collins aláírásairól

Phil Collins, a neves balkezes zenész aláírásának több jellegzetessége is van. Ilyen az is, hogy névelemek alig különülnek el. Melynek az is az oka, hogy a betűit erősen kötötten írja egymás után. Ha felemeli a tollát nevének leírása közben, azt legtöbbször csak azért teszi, hogy az i-re kitegye a pontot. Hogy aztán ebből a pontból máris a C-betűjét kezdje írni. Azért ne feledjük megemlíteni, hogy az előbb leírt ún. bekötött ékezet, no meg az írás erős kötöttsége is a magas intelligenciára utaló jelek a kézírásban.
Azáltal hogy a tollát nem emeli fel a papírról, a P-betűjénél melyet a h-hoz köt, ott megjelenik egy plusz vonás, mely olykor illeszkedik a P-betű felső részéhez, néha azonban a betű középmagasságának táján kötődik a h-betűhöz, s ez némi „R”-es jelleget kölcsönös a kezdőbetűjének.
Az aláírás jellemzője még, hogy a keresztnév (Phil) inkább olvasható, mint a családnevet tartalmazó rész. S az is jól látszik, hogy aláírásainak alapvonala felfelé tart.
A nevet alkotó betűket a legtöbb kézjegyénél paráf egészíti ki, mely aláhúzásnak tekinthető. Olykor az egyetlen balra tartó vonás, amelyet egy jobbra tartó kilendítéssel kezd, és több ízben a balra tartó vonást még egy jobbra haladóval gazdagítja, s a paráfot azzal zárja. (Olykor egy x vagy α betűre emlékeztető forma jelenik meg aláírásában.) 

Steve Morse gitáros autogramja

Ez a meghatározás félreérthető lehet, hiszen jelezheti a nevezett autogramját, aki egyébként gitáros, ám akár olyan autogramról is lehetne szó, amelyre valamiért ráillik a „gitáros” jelző. Nos ebben az esetben mindkét változat helytálló, hiszen amikor Steve Morse leírja a nevét gyakran odakanyarintja még mellé egy gitár egyszerű rajzát.

Steve Morse gitáros kézjegye

Steve Morse itt bemutatott kézjegyének érdekessége, hogy tollfelemelés nélkül íródott. Legalábbis a nevét így egybe írta le. Más aláírásait is látva, elmondható, hogy ez nem mindig sikerül így, de általában a nevének elemeit ugyanilyen lendülettel írja le. És ha el is válnak egymástól, mégis elég közel kerülnek. Itt azonban egy egységet képeznek. Még ha a többi betű közül kiemelkedő M betű, valamelyest megtörni is látszik ezt. Ennek az M-betűnek a sajátossága, hogy a magassága csökkenő tendenciát mutat.
A t-áthúzás megoldása általában árulkodó jele a balkezességnek. Nos, az ő t-áthúzása igazán különleges, hiszen a t betűje belekerül az S-ébe, és már olyan is mintha lenne áthúzása, ám tényleges t-áthúzás előtt még három betű leír (bár ezek közül csak egy azonosítható), azaz a Steve név utolsó vonásával tér vissza, hogy az áthúzással t-betűt alkosson az ott lévő törzsvonalból. Majd ezt újra áthúzva lendül tovább az M-betűhöz.
Bármennyire is egységesnek hat az aláírás, mégis érezhető, hogy a „Steve” jellege oldottabb, kanyargósabb és lendületesebb, míg a „Morse” vonalvezetése határozottabb és szögesebb.
A gitár egyszerű rajza a betűk alá kerül horizontálisan nagyjából középre, s akár egyéni formájú paráfnak is tekinthetnénk.

Barry Gibb aláírásáról

A híres zenész aláírásában találhatunk néhány árulkodó jelet, melyek a balkezességére utalnak, de nem ezek a legérdekesebbek benne. Barry Gibb aláírásának vizuális kompozíciójának két hangsúlyos eleme a kezdőbetű és a paráf. Tehát az elsőként és az utolsóként írott vagy inkább rajzolt elemek. A paráfnál nem is kívánalom, de a kezdőbetű akár hasonlíthatna is betűhöz. Ám ez esetben nem azonosítható, csak sejthetjük, hogy a B betű lehet. Ennek a belsejébe helyez néhány betűt, melyek közül az „a” betű ismerhető fel egyértelműen, s van benne még egy ékezetes betű is (ez alapján talán „Barri”-nek olvashatnánk). Ezek a belső betűk méretben ugyan kisebbek, de ezek által lesz teljes a kompozíció.
Barry Gibb dedikációin, amelyekben az aláíráson kívül némi szöveget is találunk, szintén megfigyelhető az a tendencia, hogy a kezdőbetűi jóval nagyobbak, mint a középbetűi (különösek a „To”-ban szembetűnő ez!)
Mindez jelezheti az egészséges törekvést, hogy a belső világát védi. Mégis tud adni a külvilágnak valamit önmagából: alkotásait. Ezt támasztja alá az is, hogy míg az o betűi egészen zártak, az a betűi inkább nyitottak.
Annak, hogy a családnevét nem leljük a Barry Gibb jellegzetes kézjegyében, nem tulajdonítanék túlzott jelentőséget. Ugyanis a pályája elején, amikor az aláírása kezdhetett formát ölteni, úgy sejtem, legtöbbször a Gibb-fiúktól egyszerre kértek aláírás, s megkülönböztető szerepe miatt éppen a keresztnevük hangsúlyozása fontosabb lehetett.

Sachin Tendulkar aláírásáról

A neves sportoló aláírásból árad az energia és a határozottság is. Mintha csak azt mondaná: rendben vagyok, jól vagyok, a helyemen vagyok. Az, hogy az aláírása alapvonala is rendre felfelé tart, még a jövőbe vetett optimizmusát is aláhúzza.
Ha nem is olvasható egészében, annyira azért nem elnagyolt, hogy a legtöbb betűjének megfelelő vonalakat ne tudnánk azonosítani. Amit „kiolvashatunk” belőle az csupán a Tendulkar név. Van még egy paráfja is, melynek a formája olyan mintha pipa lenne, amit a tanítónéni a helyes válaszok után tett az ellenőrzéskor.
Mindjárt a kezdőbetűje jellegzetes, de mégsem tarthatjuk hivalkodónak. Ha elemeit betűkhöz hasonlítanánk, mintha csak egy M-et írna bele egy nagy C-be. Innentől már nem emeli fel a tollát a név végéig, azaz egy lendülettel írja le a többi betűjét.
Érdekes formájú még a d-betűje. És gyakran ír a nevébe nyomtatott jellegű és méretesebb k-betűt, azaz inkább K-betűt, s ez a szövegírásában is megfigyelhető.
Az india krikettjátékos aláírásában van némi elegancia is. Azzal, hogy egyes betűk nem kerülnek túl közel egymáshoz, megint csak jelzi, hogy képes élni a lehetőségeivel, és elégedett is lehet azzal, amit elért.

A siker jelei Stan Lee aláírásában

Egy feng shui könyvben olvastam, hogy aki sikeres akar lenni, az jól teszi, ha az aláírását emelkedő alapvonallal írja. Az ún. tolótartással író Stan Lee aláírásának alapvonala szépen emelkedik. A határozott vonalvezetésű aláírásban láthatunk két hegycsúcsra emlékeztető alakzatot, melyeket t- és L-betűjéből képzett. S ugye a hegycsúcs jelképezheti a valamit elérni gondolatát.
Stan Lee aláírásában a kezdőbetűk nem annyira kiemelkedőek, mint a t-betűje, mely mindig a legmagasabb betűje lesz, és a fellendítés után, az alsó zónában támaszkodik meg.
A kötöttség és tagoltság kettősége is megfigyelhető az aláírásában. Miközben egybeírja a név két elemét, a mindössze hárombetűs vezetéknevében minden betű után felemeli a tollát. (Így tagolja a nevét: St-anL-e-e.) Az aláírásának végén lévő két e-betű közül a második az érdekesebb, főleg amiatt, hogy a hozzá tartozó paráfot egy megtorpanással húzza vissza a név alá.
Érdemes még egy pillantást vetni az a-betűjére is, mely szintén „méretes”. S mivel a grafológiában a betűszimbolika alapján ez a betű munkához való hozzáállására is utalhat, elmondhatjuk, hogy Stan Lee valóban megdolgozott a sikeréért.