Phil Collins, a neves balkezes zenész aláírásának több jellegzetessége is van. Ilyen az is, hogy névelemek alig különülnek el. Melynek az is az oka, hogy a betűit erősen kötötten írja egymás után. Ha felemeli a tollát nevének leírása közben, azt legtöbbször csak azért teszi, hogy az i-re kitegye a pontot. Hogy aztán ebből a pontból máris a C-betűjét kezdje írni. Azért ne feledjük megemlíteni, hogy az előbb leírt ún. bekötött ékezet, no meg az írás erős kötöttsége is a magas intelligenciára utaló jelek a kézírásban. Azáltal hogy a tollát nem emeli fel a papírról, a P-betűjénél melyet a h-hoz köt, ott megjelenik egy plusz vonás, mely olykor illeszkedik a P-betű felső részéhez, néha azonban a betű középmagasságának táján kötődik a h-betűhöz, s ez némi „R”-es jelleget kölcsönös a kezdőbetűjének.
Az aláírás jellemzője még, hogy a keresztnév (Phil) inkább olvasható, mint a családnevet tartalmazó rész. S az is jól látszik, hogy aláírásainak alapvonala felfelé tart.
A nevet alkotó betűket a legtöbb kézjegyénél paráf egészíti ki, mely aláhúzásnak tekinthető. Olykor az egyetlen balra tartó vonás, amelyet egy jobbra tartó kilendítéssel kezd, és több ízben a balra tartó vonást még egy jobbra haladóval gazdagítja, s a paráfot azzal zárja. (Olykor egy x vagy α betűre emlékeztető forma jelenik meg aláírásában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése