Szász-Kovács Emese íráshoz is a bal kezét használja

Szász Emese neve bő két évvel ezelőtt került be a köztudatba, amikor is a Rióban olimpián a magyar küldöttség első aranyérmét szerezte meg, s ezzel olimpiai bajnoki címmel koronázta meg sportolói pályafutását. Azon év őszén férjhez ment, így hivatalos neve már Szász-Kovács Emese, s bár a sporttal nem hagyott fel tervei között már családalapítás is szerepel.
Szász Emese Judit 1982. szeptember 7-én született Budapesten. Tízévesen úszással kezdett, de aztán áttért a vívásra. Hamar megszerette, és a balkezességét is tudta kamatoztatni ebben a sportban. A Honvéd csapatában edzett. 16 esztendősen már a nemzeti csapat tagja lett, mely a junior korosztályban világbajnokságot nyert. A csapat és az egyéni sikerek folytatódtak, többszörös magyar bajnokként 2009-ben átigazolt a Vasashoz. Edzője Kulcsár Győző egyben az egyik példaképe is.
Szász Emese az év magyar vívója lett 2010-ben, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is. A riói a harmadik olimpia volt, amelyen női párbajtőrben indult (bár London után majdnem abbahagyta a versenyzést).

Bár az olimpiai kvótát csak az utolsó versenyén szerezte meg, a 2016-os világversenyen a döntőit jutott. Ott balkezes ellenfelet kapott. És akkor az olasz Rossella Fiamingo csak ezüstérmes lehetett, hiszen Szász Emese győzött a döntő mérkőzésen. Bár nem volt esélytelen, a hozzáértőket egyáltalán nem lepte meg a győzelme, hiszen Szász Emese nagy küzdő.

Szász Emese nemcsak a vívásban, írásban is a bal kezét részesíti előnyben. Ami a technikáját illeti: alapvetően tolótartást alkalmaz, ám a kéztartása némileg a horgastartáshoz jellemzőt felé tendál.

Nagy Tímea bal kézzel ír

Mai születésnapos balkezes hírességünk Nagy Tímea, 1970-ben született Budapesten. Az iskolai tanulmányait Kubában kezdte meg, ahol állatorvos apja kiküldetésben volt. De a második osztályt már itthon járta. Tízévesen a Vasasban kezdett vívni, majd bő évtized után már a felnőtt válogatott keret tagjaként a Bp. Honvéd versenyzője lett. Ugyan nem volt született sporttehetség és a kilókkal is hadilábon állt, s bár magassága és balkezessége előnyös volt választott sportjában, valójában a szorgalma és kitartása hozta meg számára az eredményeket. Nagy Tímea a női párbajtőrözők versenyéből két olimpiáról is aranyéremmel tért haza. A többszörös világbajnok elismert sportoló hazánkban, a Halhatatlan Magyar Sportolók körének egyik választottja. 

2010-ben felhagyott az élsporttal. Munkahelye a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda. Ott edz három gyermeke is, akik a vízilabdát választották sportjuknak. 

Édesanyja és nővére is logopédus. Ő maga is logopédusnak készült, olyannyira hogy elvégezte ezt a szakot a főiskolán és első gyermeke születése előtt gyakorolta is e tevékenységet. Később a Testnevelési Egyetem szakedzői szakán diplomázott.
Nagy Tímea íráshoz is a bal kezébe veszi a tollat, ami az írástechnikáját illeti, az ún. tolótartást alkalmazza.

Dömölky Lídia, a balkezes bajnok

Ma 80 éve, 1936. március 9-én született Dömölky Lídia. Bátyja sportját akarta űzni, s így 14 évesen kezdett vívni. 19 évesen már a felfigyeltek rá, hiszen a fiatal tőrvívó 55-ben Rómában világbajnok lett egyéniben és csapatban is. Sportolóként négy olimpián vett részt. A magyar női tőrcsapattal két ezüstérem mellett egy ízben aranyérmet is szerzett. 1964-ben Tokióban ő vitte be a csapat győzelmét jelentő találatot. Ezzel férjének szakemberként is örömet szerezve, aki akkor a vívók szövetségi kapitányaként volt jelen.

A gyorsaságáról ismert balkezes bajnoknő az aktív sporttól 1970-ben vonult vissza. Ezt követően edzőként ténykedett. Néhány évig sportújságíróként is, és Sákovicsné Dömölky Lídia társszerzője volt Berczik Sára több könyvének is. Beavatottként, hiszen visszavonulását követően nála tornázott.
Az elmúlt évtizedekben a nagymamaság mellett aktívan részt vesz több sportszervezett életében is. Szenior versenyzőként pedig Európa-bajnok lett.
Dömölky Lídia balkezes, a tőrt az ügyesebb, azaz bal kezébe fogja. Az ollót is. Ám íráshoz jobb kezébe veszi az íróeszközt.

Rejtő Ildikó 75 éves

Rejtő Ildikó
autogramot ad

Rejtő Ildikó 1937. május 11-én született Budapesten. Nemcsak balkezes, hanem még az is kiderült róla kisgyermek korában, hogy nagyfokú halláskárosodása van. Serdülőkorában egy távoli rokona megjósolta, hogy „be fogja járni a világot”, és mivel a rokon értett a grafológiához is, az írását is megnézte. „Valamit látott a kezemben, amivel nagyon ügyesen fogok bánni” mesélte egyik önvallomásában Rejtő Ildikó. Kamaszként a hirtelen növéstől gerincferdülése lett, s bár gyógytornázott, testnevelő tanára ajánlotta a vívást, aminek meg is lett az eredménye, hiszen gerince némileg kiegyenesedett. Nem mellesleg egyre sikeresebb lett e sportjában. Ifjúsági világbajnok lett 1956-ban. Pályafutása során összesen huszonkettő világbajnokságon, öt olimpián és számtalan nemzetközi versenyen vett részt, nyolc világbajnoki és két olimpiai aranyérmet szerzett (1964-ben tőr egyéniben és csapatban). 1999-ben még veterán világbajnokságon is bajnokként végzett.
Aktív pályafutása után edzőként dolgozott tovább. Egészséges életszemléletű, jó kedélyű, rokonszenves ember. Megkapta Az Évszázad Siket Sportolója (1924–2000) kitüntető címet. 2008-ban a Nemzet Sportolója lett.
Rejtő Ildikó a páston bal kézzel aratta sikereit, ám íráskor a jobb kezét használja.