Leonardo, a talányos balkezes

Kéz-tanulmányrajza

A Leonardo-kedvelők már biztosan megnézték a pécsi kiállítást, de a reneszánsz mesterről mindig aktuális írni. Ő lehet az, akiről mindenki tudja, hogy balkezes volt. S ezt jórészt ugyancsak közismert tükörírással készült jegyzeteinek köszönhető.
Gondoljunk csak bele, hogy Leonardo da Vinci (1452-1519) félezer évvel ezelőtt élt, s ilyen időtávlatban az alkotó kézhasználatát egyértelműsíteni nem egyszerű. De ezen talányok a kutatóknak jó terepet adnak.
A reneszánsz itáliai polihisztora nagy valószínűséggel született balkezes volt, ám mivel kénytelen volt a jobb kezét is használni, egyre inkább ambidexter lett, tehát mindkét kezével egyformán jól rajzolt. Mivel a festést mások mellett inaskodva tanulta, valószínűleg ebben rávették a jobb kéz használatára. Amikor már önállóan dolgozott, bizonyos hogy festés közben mindkét kezét használta. Például arra, hogy ujjaival a festékréteget szétkenje, így aztán valóban megtalálható több képén is a „kéznyoma”, pontosabban ujjlenyomatai.
Ed Wright Balkezesek a világtörténelemben c. könyvének Leonardóról szóló fejezetében a művész balkezes vonásait veszi sorra, s közben megjegyzi: „nemigen részesült intézményes oktatásban.” Majd arra következtet: „Ha iskolába jár, bizonyára rákényszerítik, hogy hagyományos (»jobbkezes«) módon írjon”. De azt ő is megállapítja, hogy híres tükörírása mellett „a bevett gyakorlat szerint is tudott írni, ám azt csak a másoknak szóló leveleiben alkalmazta.”
Leonardo életének utolsó éveiben valamiféle bénulás jelentkezett a jobb oldalán. Vannak, akik e mögött paralízist sejtenek, mások a részleges bénulása okát szélütéssel magyarázzák, sőt némelyek úgy vélik ennek oka vegetáriánussága nyomán kialakult vitaminhiány lehetett. Mivel az idős mester ekkor már csak a bal kezét tudta használni, újra egyértelműen balkezes lett, mégpedig olyan kényszerbalkezes, aki természetes balkezes, azaz eredetileg is a bal keze volt az ügyesebb.