Lévai Ádám grafikus is balkezes

Lévai Ádám bal
kézzel  rajzol, ír

1967. május 30-án született Tatán, és ma is ott él. Több mint húsz éve kapott diplomát a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd a mesterképzőt is elvégezte. Alkotói kedve töretlen, rendszeresen jelentkezik újabb kiállításokkal. Rajzait elnézve felsejlik az emberben, hogy Lévai Ádámban van egy lélekbúvár. Azt is elismeri magáról, hogy állandó indíttatása van a rajzolásra. Ahogyan honlapjának nyitóoldalán is vallja „A rajzolás tölti be lapjaimat…”
Képeit elnézve láthatjuk, hogy Lévai betűformálása éppolyan egyedi, mint rajzolt vonalaié és az azokból felsejlő alakoké. Balkezességét képeinek feliratai és szignója alapján is sejthetjük. S erről személyesen is bizonyosságot szerezhetünk. A 70-es évek elején tanult írni, s ahogy meséli: „Az általános iskolában át akartak szoktatni. Az, hogy balkezes maradtam, annak köszönhető, hogy anyám bement a tanárhoz és közölte vele, hogy ő normális gyereket szeretne, (nevetve veti közbe: Ez nem sikerült!) s ezért hagyjanak engem bal kézzel írni. Így aztán hagytak. Bár mindig maszatoltam. Az elsők között kaptam golyóstollat, amivel aztán javult a helyzet. Volt még két osztálytársam, akik szintén balkezesek voltak, bár őket átszoktatták. Érdekes, hogy mindkettő olyan hivatás választott, ahol a kezüket használják, az egyikük például sebész lett”.
Lévai Ádám úgy véli, balkezességének is köze van ahhoz, hogy képzőművész lett. De azért tudnunk kell, ő nem csupán képzőművész, tanárként is megállja a helyét.