Ma lenne hatvan éves a közelmúlt hazai építészeti közéletének meghatározó alakjaként ismert Vargha Mihály. Építész diplomájának megszerzését követően tervezőként dolgozott, majd egyre inkább a publikálás felé fordul. Alaptémája az építészet volt, hangnemét a humánum hatotta át, s a jobbító szándék csendült ki cikkeiből. 1986-tól szerkesztője volt a Magyar Építőművészet folyóiratnak, majd 1997-től annak újraindítója és főszerkesztője. Egészen 2000-ig, amikor médiumot váltott és az epiteszforum.hu szakmai honlap főszerkesztője lett egészen haláláig.
Akik ismerték, tudják, Vargha Mihály kivételes személyiség volt. 2010 márciusában hirtelen zárult le a neves építészkritikus életműve. Addigi elismerései mellé újabb posztumusz díjak kerültek. Tavaly év végén Tényvisszaverődések címmel jelent meg könyve. Ebben több lapon is láthatók kéziratai, sőt utolsó oldalára gyermekkori írása került. Vargha Mihály balkezes írásának fő jellegzetessége az erős kötöttség.
Kézírásról pályatársa, a szintén balkezes, Ferkai András is szót ejtett személyes búcsúztatójában: „Látom Mihály nyurga alakját, ahogyan a vadszőlővel benőtt udvarra néző szobában kéziratokat javít, mindig töltőtollal, szépen kanyarított betűkkel, amit balkezesként kifejezetten irigyeltem a balkezestől: hogyan tudja, ilyen könnyedén tolni a betűket tolla hegyével?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése