1977. szeptember 15-én született Londonban Sophie Holloway néven. Édesanyja Tessa Dahl, aki maga is író, és a leghíresebb felmenő, Roald Dahl író lánya. Hogy Sophie már családnevével is az anyai ághoz kötődik jobban az érthető, hiszen egy rövid kapcsolatból született. Az apja színész. Sophie Dahl felmenői között több színészt és írót is találunk. És innen is, onnan is vannak féltestvérei. A Vogue egyik stylist-ja fedezte fel, és keresett modell lett. Igazán ismertté az YSL Opium parfümjének erotikával fűtött reklámfotója tette, amelyen csak némi ékszert és szandált viselt. Ám Sophie nem elégedett meg ezzel, és írói hajlamainak is teret engedett. 2003-ban megjelent első könyve sikeres lett, kisregényét gyerekkori barátja illusztrálta. Néhány évvel később egy újabb történetet is megjelentettet. De nagyon úgy tűnik, hogy „Miss Dahl” a receptkönyvekre váltott. Dahl kisasszony 2010-ben lett asszony, feleségül ment Jamie Cullumhoz. Mivel a kölyökképű jazz-zongorista és énekes alacsonyabb is nála, ezért gyakran listázzák őket a furcsa párok sorában. 2011 márciusában született kislányuk a Lyra nevet kapta, tavaly márciusban még egy kislánnyal bővült a család. Sophie Dahl az ún. horgas kéztartással ír és marokfogással tartja a tollat.
Anthony Joseph Perry 1950. szeptember 10-én már Amerikában született, de szülei révén olasz és portugál vér csörgedezik eredeiben. Egy blues-alapú zenekarban kezdett játszani, majd egyike volt az Aerosmith alapítóinak. S bár a 70-es évek végén konfliktusok miatt otthagyta őket, s saját bandát alapított (The Joe Perry Project), mégis 1984-ben visszatért a neves rock bandához. S bár olykor megfordul a fejében, hogy kilép, de ez még nem történt meg. Továbbra is jó kiegészítője a színpadon a csapat énekes fenegyerekének. Olykor maga is énekel, de igazándiból dalszerzőként és szólógitárosként lett ismert. Jellegzetes, laza, dallamos, rockos és bluesos játéka nagy hatással lett más gitárosokra. A szakma a legjobb gitárosok között jegyzi a nevét. Joe Perry gitározás közben nem tűnik balkezesnek. Ám ha ír, akkor efelől már nincs kétség. A legtöbb dedikálós képén az ún. alultartás ismerhető fel. A veterán muzsikus kétszer nősült és három fia van.
A Leonardo-kedvelők már biztosan megnézték a pécsi kiállítást, de a reneszánsz mesterről mindig aktuális írni. Ő lehet az, akiről mindenki tudja, hogy balkezes volt. S ezt jórészt ugyancsak közismert tükörírással készült jegyzeteinek köszönhető. Gondoljunk csak bele, hogy Leonardo da Vinci (1452-1519) félezer évvel ezelőtt élt, s ilyen időtávlatban az alkotó kézhasználatát egyértelműsíteni nem egyszerű. De ezen talányok a kutatóknak jó terepet adnak. A reneszánsz itáliai polihisztora nagy valószínűséggel született balkezes volt, ám mivel kénytelen volt a jobb kezét is használni, egyre inkább ambidexter lett, tehát mindkét kezével egyformán jól rajzolt. Mivel a festést mások mellett inaskodva tanulta, valószínűleg ebben rávették a jobb kéz használatára. Amikor már önállóan dolgozott, bizonyos hogy festés közben mindkét kezét használta. Például arra, hogy ujjaival a festékréteget szétkenje, így aztán valóban megtalálható több képén is a „kéznyoma”, pontosabban ujjlenyomatai. Ed Wright Balkezesek a világtörténelemben c. könyvének Leonardóról szóló fejezetében a művész balkezes vonásait veszi sorra, s közben megjegyzi: „nemigen részesült intézményes oktatásban.” Majd arra következtet: „Ha iskolába jár, bizonyára rákényszerítik, hogy hagyományos (»jobbkezes«) módon írjon”. De azt ő is megállapítja, hogy híres tükörírása mellett „a bevett gyakorlat szerint is tudott írni, ám azt csak a másoknak szóló leveleiben alkalmazta.” Leonardo életének utolsó éveiben valamiféle bénulás jelentkezett a jobb oldalán. Vannak, akik e mögött paralízist sejtenek, mások a részleges bénulása okát szélütéssel magyarázzák, sőt némelyek úgy vélik ennek oka vegetáriánussága nyomán kialakult vitaminhiány lehetett. Mivel az idős mester ekkor már csak a bal kezét tudta használni, újra egyértelműen balkezes lett, mégpedig olyan kényszerbalkezes, aki természetes balkezes, azaz eredetileg is a bal keze volt az ügyesebb.
Egy svájci kisvárosban született Frédéric Louis Sauser néven 1887 szeptemberének első napján. Francia és skót vér is csörgedezett ereiben. Kalandos ifjúkorát ugyancsak regényes felnőttkor követte. Járt keleten és nyugaton, Szentpéterváron és New Yorkban is, mégis Franciaország lett az új hazája. Az első világháborúban harcolva sebesült meg és 1915 szeptemberében könyöktől amputálni kellett a jobb karját. 28 éves ekkor, s nemcsak cigarettára gyújtani tanult meg csupán baljával, de innentől íráshoz is csak a bal kezét használhatta. Művégtagot nem fogadott el. Hivatalosan 1916-ban lett francia, akkor már az avantgárd elismert művésze volt. Már papírra vetette legjelentősebb költeményeit. Több írói álnevet is használt. A Blaise Cendrars név alapja alkotói hitvallása, mely szerint a művészet önemésztő önföláldozásból fakadó újjáteremtődés. A XX. század elejének párizsi művészeinek baráti köréhez tartozott. Egyik szellemi mestere Szittya Emil volt, általa ismerte meg Kassák Lajost is. Forgatott filmeket és volt haditudósító. Első feleségétől három gyermeke született, egyik fia a második világháborúban elhunyt. Cendrars ezt követően több regényében dolgozta fel addigi életét. 1949-ben újra megnősült. 1956 nyarán agyvérzést kapott. 1961 januárjában hunyt el Párizsban 73 évesen. Több regénye is megjelent magyarul. Költeményeit magyar nyelven Kassák fordításai révén érhetők el. Cendrars költészete azért is figyelemreméltó, mert az avantgárd irányzatok ötvözete. Blaise Cendrars a balkezes írástechnikák közül az ún. alultartást alkalmazta, ahogyan az alábbi felvételen (kb. a közepén) látható is.
Tettamanti Béla alkotásaiból már gyermekkoromban többet is megismertem, hiszen nálunk a Népszabadság és az Új Tükör volt a sajtó, s ezekben is rendszeresen megjelentek munkái. Később derült ki, hogy a fővárosban élő művész szülőhelye nagyjából jelenlegi lakhelyen. (Tettamanti Béla 1946-ban született Bánhidán, s ez a történelmi település a következő évben lett Tatabánya része). Azt, hogy balkezes egy ismerősömtől hallottam. Aztán személyes találkozásunkkor meg is győződhettem róla, amikor tustollal néhány sort papírra vetett. Az éppen fémszobrot kiállító képzőművész (grafikus, illusztrátor, festő) lelkesen mesélt a grafológia iránti régi érdeklődéséről és arról is, hogy fontos számára, hogy ha lehet, ma is kézzel írjon levelet, s értékeli, ha mások is ezt teszik. „A balkezességemmel nem volt gondom – meséli a művész –, nincs rossz emlékem. A szüleim nem akartak erőszakosan átszoktatni. Bár gyerekként a bátyámmal olykor a falra rajzoltunk, és nem értettem, hogy apám, hogyan talál meg, honnan tudja, hogy én voltam. Aztán kiderült, hogy a balkezességem árult el. Az iskolában, egy kis bányatelepülésen másodikos-harmadikos koromig nagyon jó tanárnőm volt, ő próbált átszoktatni, de okos türelemmel, problémamentesen. Aztán bekerültem Dorogon egy nagyobb iskolába. Úgy emlékszem, akkoriban lehetett egy rendelkezés, hogy békén hagyhatták a balkezeseket. A gimnáziumban azzal szórakoztam, hogy mindkét kézzel egyformán írjak, rajzoljak. S bár az általános iskola elején még mártogatós tollam volt, de a balkezességem dacára soha nem pacáztam, ha festek is, nekem ezzel semmi problémám nem volt.” Az alultartással író grafikusművész jónéhány alkotásán éppen a bal kéz ténykedik. Azonban egy korábbi sportsérülése miatt azt javasolták neki, teniszezzen inkább jobbal. Az első években küzdött ezzel, de már egészen jól megtanult jobb kézzel játszani. E bejegyzés apropója, hogy a Grafológia folyóirat most megjelenő számában Tettamanti Bélával olvashatnak interjút és kézírását is szemrevételezi a grafológus.
A skót harcművész, kaszkadőr és színész éppen 40 éve született Raymond Park néven Glasgow-ban. Hétéves volt, amikor családjával Londonba költöztek. Apja Bruce Lee nagy rajongója volt, s ő kezdte harcművészetre tanítani a fiát. Ray, mire felnőtt, többféle harcművészeti ág ismerője lett és jelentős sikerei is voltak e téren. Mivel jártas az akrobatikában és jól bánik a fegyverekkel is, nem csoda, hogy kaszkadőr lett. A színészi karrierje ennek kapcsán indult el. Első filmes munkájában 24 évesen a szintén balkezes James Remar dublőre volt. 1999-ben a Star Warsban a gonosz Darth Maul már szöveges szerepe lett (de szinkronizálták). Egy évvel később már a saját hangján szólalhatott meg az X-Men-A kívülállók varangyaként. És a G.I. Joe filmek plakátjaira is joggal teheti oda kézjegyét. A 2014-es Jinn című filmben már főszerepet kapott. A színészi munkáin kívül filmek akciójeleneteit koordinálja. Ray Park egy fiú és egy lány apukája. A balkezes írástechnikák közül az alultartást alkalmazza. Az pedig ügyességének és a sok gyakorlásnak köszönhető, hogy a filmekben jobb kézzel is jól bánik a fegyverekkel.
1977. szeptember 15-én született Londonban Sophie Holloway néven. Édesanyja Tessa Dahl, aki maga is író, és a leghíresebb felmenő, Roald Dahl író lánya. Hogy Sophie már családnevével is az anyai ághoz kötődik jobban az érthető, hiszen egy rövid kapcsolatból született. Az apja színész. Sophie Dahl felmenői között több színészt és írót is találunk. És innen is, onnan is vannak féltestvérei. 
