Dennis Quaid aláírásáról

A balkezes amerikai színészt már bemutattuk. Ám most, hogy Dennis Quaid kereken 60 éves lett, újra szóba kerülhet. Ezúttal az aláírására fókuszálunk. Tesszük ezt azért is, mert kézjegyének legjellegzetesebb vonásai éppen balkezességéből adódhatnak.

Az itt felsorakoztatott aláírásai eléggé hasonlítanak egymáshoz, bár vannak lágyabb és görcsösebb mozdulattal íródottak is. Ezt akár a körülményekre is foghatjuk, például, hogy stabil vagy instabil felületre írhat, milyen a toll tapadása stb. Bár észrevehető, de talán nem kell jelentést társítani ahhoz, hogy az alapvonala szinte mindig felfelé tart.

Nézzük először Dennis Quaid aláírásának a kezdőbetűit! Márcsak azért is, mert ezekre azt mondhatjuk, hogy felismerhetőek, a többi elem csak visszakövetkeztethető. Mindkét kezdőbetű méretesebb és egyénien formált a többihez képest, ráadásul az alsó zónába is behatolnak – ami Q esetén még csak rendben lenne, de a D-nek aligha van ott helye hivatalosan.
A D-betűjének igazán egyéni felső hurka annyira balra halad, hogy szinte „bedől” tőle a betű, és azért a végvonala sem semmi. Ezeknek köszönhetően a betűnek a törzsvonalától balra eső része foglal el több teret.
A Q betűje a legismertebb amerikai sztenderdek Q-jára (ami leginkább a 2-es számhoz hasonlít) nem emlékeztet, inkább egy nagyra nőtt Y-t idéz, vagy egy olyan U-betűt melynek hosszúra sikeredett a végvonala. Ennél több ízben is láthatunk a lendület-fékezés jelét. A betű indításánál pedig aranyos kis ívet találunk.
Az aláírás utolsó betűjét l-nek tippelnénk, bár némelyik esetén felmerülhet, hogy akár felülről nyitott d-betű is lehetne. Ennek az utolsó alakzatnak a felső része fedőhurkos, a vége pedig szinte beledöf az alsó zónába.
Érdekes, hogy bár mindkét nevében van egy ékezetes betű, csak a családnevében lévő i-re teszi ki a pontot. Joggal feltételezhetjük, hogy ez az utolsó mozzanata az aláírásának.