Ferkai András bal kézzel ír

Ferkai András
horgas tartással ír

Hatvan évvel ezelőtt, 1953. június 7-én született Budapesten, itt kezdte meg építészmérnöki tanulmányait is. Már tanulóéveiben is az építészettörténet volt a kedvenc tárgya. Építész-tervezőként dolgozott egy évtizeden át és közben elvégezte a BME mesterképzőjét is. A Magyar Építészet folyóirat szerkesztője lett, s érdeklődése egyre inkább az építészettörténet felé fordult. Első könyve 1988-ban jelent meg. A 90-es években kezdte a tanítást, s emellett fő tevékenységének az építészettörténeti és elméleti kutatást tekinti. Hazai és külföldi egyetemeken és főiskolákon tart előadásokat, nemzetközi konferenciák rendszeres résztvevője. Gyakran publikált a közelmúlt magyar építészetéről és kortárs témákról. 2002-ben kapott Ybl-díjat. 2005-től egyetemi tanár. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzora.
Ferkai András építészettörténész megosztotta velünk személyes élményeit: „A balkezességem nem okozott különösebb problémát, engem már nem akartak átszoktatni az iskolában. Szerencsém volt, olyan osztályfőnököt kaptam, aki természetesnek vette, hogy nem mindenkinek a jobb keze az ügyesebb. Ennek ellenére azért voltak gondjaim a balkezességből: akkor még töltőtollal tanultunk írni, és sokáig elmázoltam, amit írtam. Lassan vettem fel azt a kifacsart kéztartást, amit a fényképen is látni. Ha felülről fordítottam a kezem a sorra, akkor meg tudtam óvni a leírt szavakat. Ez a furcsa tartás azután máig megmaradt, pedig a mai golyós- és rosttollakkal már nem lenne szükség rá. Viszonylag szépen tudok szabad kézzel írni, de a kezem hamarabb elfárad, mint a jobbkezeseké. Könnyebb lenne tükörírásban, visszafelé, kamasz koromban kipróbáltam.”