Tettamanti Béla kézjegyéről

Tettamanti Béla ma születésnapos, s ez alkalomból a honlapja nyitóoldalán lévő kézjegyét vizsgáljuk, mely éppoly jellegzetes, mint alkotásai. Az ún. alultartással író balkezes képzőművész széles árkádokkal csipkézett aláírásában csak néhány betű karaktere rajzolódik ki. Az első két betű elég jól felismerhető. S mintha az aláírás utolsó elemében B betűt formázna. S ezen utolsó betűszerű alakzatban egy arc profilja sejlik fel. (Mégpedig jobbra néző, balkezesekre jellemző „tájolású”.) Ennek az alakzatnak a végvonala – vagy a keresztnév többi elemét magában rejtő vonala – az alsó zóna szinte egyetlen eleme.

S ha már szóba kerültek a zónák, nézzük a felsőbe kerülő változatos vonásokat! Ezek akár ecsetvonásoknak is tekinthetők. Horizontálisan közel arányosan, az elején, közepén és végén elhelyezett hosszú vonások ezek (hosszuk nagyjából a kezdő T betű törzsvonalának hosszával azonos). E vonások mérete és ereje elölről hátrafelé mérséklődik. Az aláírásnak e sajátos elemei árulkodnak a balkezességről is, hiszen jellemzően jobbról balra tartó, hajló és kanyarodó ívek ezek. Az eredeti szerepükhöz képest hangsúlyosabbá válnak, s mivel a szellemiség területén „cikáznak”, a képzőművész felmerülő ötleteit is jelképezhetik.
A középzóna inkább a megvalósítás tere. Tettamanti aláírásában ennek jellemzője a stabilitás vegyítve a rugalmas alkalmazkodással. A középzóna effajta következetessége arra utal, hogy készítője önmagára és munkájára igényes, gondos. Az írás többi elemével összevetve pedig jelzi azt is, hogy amikor cselekszik, addigra már letisztulnak szándékai. S ezt az aláírás többségében álló betűi is jelzik.
Ha valamely képzőművész aláírásáról elmondhatjuk, hogy valóságos kompozíció, aligha meglepő. És jelen esetben talán az sem, hogy mivel a vezetéknév jelenléte dominál: a duktor – a grafológiában közkeletű vélekedés alapján – inkább munkájának, alkotásainak és nem saját személyének ad hangsúlyt.