Az alultartásról

Mivel az írásunk balról jobbra halad, a balkézzel írók számára nemcsak az jelenthet problémát, hogy nem látják, amit leírnak, hanem az is, hogy kezük - áthaladva a frissen leírtakon - elmaszatolhatja azt. Ennek kivédésére a legjobb megoldás az ún. alultartás, amikor is a kézfej a leírt sor alatt halad. Emiatt jól azonosítható a szemlélő számára. Ám gyakorlójának fárasztó ez a balkezes írástechnika. Ennél ugyanis a csuklómozgás korlátozott, görcsös. Így nehéz finoman továbbhúzni a kezet támasztó csuklót, és csuklótámasz nélkül sem könnyebb ez az írásmód. Hosszabb idejű alultartással írás során nemcsak a csukló, hanem a hát is megfájdulhat. Ebben a helyzetben a lentről felfelé irányuló íráselemek létrehozása is több erőkifejtést igényel. Bár arról jól felismerhető ez a kéztartás, hogy a csukló és a kézfej az írás alá kerül, azonban a kézben tartott toll és vele a tollhegy iránya is más lehet, ami az írás jellemzőire is hat. Ennél az írástechnikánál a legtipikusabb a sorokhoz és a testhez viszonyított merőleges tolltartás. Ez kényelmesebbé tehető azáltal, hogy az írófelületet megdöntik (kb. 45 fokos szögben jobbra). De érdemes kísérletezni, hiszen lehet, hogy másnak mástól lesz kényelmesebb.