1890. június 18-án, az akkor Szentendrén élő Ferenczy Károly (1862-1917) festő felesége, Fialka Olga (1848-1930) ikreket szült: egy fiút és egy lányt. A fiú a Benjamin nevet kapta. A Ferenczy-ikrek (Béni és Noémi) képzőművészeti tehetsége éppúgy kibontakozhatott, mint idősebb fiúké, Valéré. Ebben művelt édesanyjuknak is nagy szerepe volt.
Ferenczy Béni már festészeti tanulmányai idején is jórészt külföldön élt. A Tanácsköztársaság alatti ténykedése okán emigrációba kényszerült közel két évtizedre. Bécs az első állomás: itt beleszeret egyik tanítványába. Házasság, gyerekek, válás. Majd új szerelem jön már az orosz emigrációban. Második feleségében társra lelt. Idővel Bécsben telepedtek le, majd 1938-ban tértek haza.
Ferenczy fia a második világháborúban elhunyt. A lánya ugyan aranyművesnek készült, de elsősorban anyai teendőinek élt. Úgy tűnhetett 1945 után Ferenczy Béni élete elsimulhat, s a hazai kulturális élet neves alakja lett. 1948-ban az első Kossuth-díjasok között találjuk, ám a következő évtől „kegyvesztett” lett.
 |
Ferenczy Béni már
bal kézzel rajzolt | |
Ferenczy Béni életének és művészetének utolsó szakasza azért érdekes, mert 1956 novemberében bekövetkezett agyembóliája következtében jobboldala megbénult, és a beszédkészségét gyakorlatilag elveszítette. Idővel néhány szót tudott artikulálni. Értelme ugyan nem sérült, de olvasni sem tudott sokáig, míg ki nem derült, hogy a francia nyelvű szövegekkel könnyebben boldogul. Lassacskán megadatott neki az alkotás lehetősége is. Az addig jobbkezes művész bal kezével próbálkozott. Előbb rajzolni és festeni, idővel mintázni kezdett. Az írást is gyakorolta.
Az élete utolsó évtizedében
kényszerbalkezesként is alkotó művészt 1965-ben ismét Kossuth-díjjal ismerték el. A szobrász, grafikus és éremművész Ferenczy Béni 1967 nyarán vakbélgyulladás következtében hunyt el.