A híres zenész aláírásában találhatunk néhány árulkodó jelet, melyek a balkezességére utalnak, de nem ezek a legérdekesebbek benne. Barry Gibb aláírásának vizuális kompozíciójának két hangsúlyos eleme a kezdőbetű és a paráf. Tehát az elsőként és az utolsóként írott vagy inkább rajzolt elemek. A paráfnál nem is kívánalom, de a kezdőbetű akár hasonlíthatna is betűhöz. Ám ez esetben nem azonosítható, csak sejthetjük, hogy a B betű lehet. Ennek a belsejébe helyez néhány betűt, melyek közül az „a” betű ismerhető fel egyértelműen, s van benne még egy ékezetes betű is (ez alapján talán „Barri”-nek olvashatnánk). Ezek a belső betűk méretben ugyan kisebbek, de ezek által lesz teljes a kompozíció.
Barry Gibb dedikációin, amelyekben az aláíráson kívül némi szöveget is találunk, szintén megfigyelhető az a tendencia, hogy a kezdőbetűi jóval nagyobbak, mint a középbetűi (különösek a „To”-ban szembetűnő ez!)
Mindez jelezheti az egészséges törekvést, hogy a belső világát védi. Mégis tud adni a külvilágnak valamit önmagából: alkotásait. Ezt támasztja alá az is, hogy míg az o betűi egészen zártak, az a betűi inkább nyitottak.
Annak, hogy a családnevét nem leljük a Barry Gibb jellegzetes kézjegyében, nem tulajdonítanék túlzott jelentőséget. Ugyanis a pályája elején, amikor az aláírása kezdhetett formát ölteni, úgy sejtem, legtöbbször a Gibb-fiúktól egyszerre kértek aláírás, s megkülönböztető szerepe miatt éppen a keresztnevük hangsúlyozása fontosabb lehetett.
Bal kezes vagyok,de jobb kézzel írok és eszem.
VálaszTörlés1960-as években nem volt szabad bal kézzel írni az iskolában.Legalábbis vidéken.
T.Éva
grafológus,írásszakértő